A mosonmagyaróvári Tirpunk együttes épp az országot járja Orrot Tour 2009 elnevezésű koncertkörútjával, március 20-án pedig a Rocktogont is megzúzzák. Egyfajta kedvcsináló is tehát ez a lemezkritika (melynek tárgya a 2008-ban a Hammer által kiadott harmadik nagylemez), hogy akinek megtetszik a banda, le ne maradjon!
2000 óta zajonganak a srácok, a jelen felállás pedig 2006 óta működik. A köztes idő alatt felvettek a srácok egy demót és két nagylemezt, az utolsót már a Denevérben, Töfi irányítása alatt. Ezzel sikerült a Junkies-zal és a Fürgerókalábakkal is turnézniuk, az új albumot pedig abból a pénzből vették fel, amit a gitáros/vokalista/koncertszervező/menedzser Tim nyert a retekklub vetélkedőjében, Pityesz von Vágónál. Ész is van tehát, úgyhogy nem egy tipikus pank-mentalítású brigádról beszélünk, azt az első lemez után kinőtték a srácok. Zenélni is megtanultak, és az énekes-szólógitáros Joc hangja is beérett, a demó hamiskás – maradjunk annyiban – vokalizálása után a Tiprunkon már egy beérett hangú frontember hallható. Tim persze mindenhová odapakolja a vokálrészeket, ahová csak kell, Jocnál magasabb fekvésű hangja segít abban, hogy a számok még dallamosabbak legyenek. Bátran építhetnek azokra az alapokra, amiket a ritmusszekció tesz le. Máté megbízhatóan és pontosan bőgőzik, a dobos Marci pedig rendkívül változatosan (emellett igencsak jól) csépeli az alapcájgot.
Ismét a Denevérben rögzítették a srácok ezt a 12+1,5 számos anyagot (a cím, akárcsak a banda neve egy ötletes szójáték, de a Hammer lemezkritika rovatában a lemez mégis self-titled-ként jelent meg 🙂 ), és erre már bátran lehet mondani, hogy közelebb áll a rockhoz, mint a punkhoz, sőt, metalos elemek is találhatók a CD-n. A nyitó Ép testben épphogy kezdése alapján joggal hiheted azt, hogy valami kő death metal lemez következik: jó kis metalriff, Jocó behörög egy állatit, a verze már lazább mind énekileg, mind zeneileg, a refrénje pedig a nyitás ellenére ezt a számot a lemez legslágeresebbjévé teszi, nem utolsósorban Tim „ááááááá”-zása okán. Már itt megfigyelhető, hogy igen elgondolkoztatóak a szövegek, különösen emlékezetes az első szám „Szárnyalás és szarnyalás közt a különbség csak egy ékezet” sora. Nem fogom eztán kiemelni, de szinte az összes számhoz okos dalszöveget pakoltak a srácok.
Az ezt követő Hogyha szólít lényegében a zenekar ars poeticája, egy akkora basszuskiállással, hogy az valami eszméletlen; kő egyszerű téma, mégis illik ide, és hangulatos. A Szemafor végén pedig Marci előkapja a létező leggyorsabb tempóját, és egy szépséges kis blastbeattel koronázza meg az újabb remek számot.
Amit még az egységesen magas színvonalú lemezről ki lehet emelni, az a Csendkirály című szösszenet, Joc (nem találok rá jobb jelzőt) parádés szövegével. Poént nem vagyok hajlandó lelőni ezzel kapcsolatban, tessék beszerezni a lemezt, és fetrengeni a röhögésről. A Számvetés szövege is Joc nevéhez fűződik, egy újabb zseniális sorral, hogyaszongya: „Ezen a földön nyugtalan az álom, nincsen sehol egy jobb ágy, amiben a csajom, ha úgy akarom, soha nem királynő, mindig jobbágy.” Kész 😀 !
A lemezt hivatalosan záró című instrumentálist még megelőzi a Takaréklángon, ami méltó zárása szövegileg az egész lemeznek, a lemez leghosszabbja, a tempója is ultragyors, emellett roppant dallamos is, akárcsak az egész lemez. A Féltartós jelen, bár csak másfél perces, nyolc és félnek van feltüntetve. Minden oké, nem kergült meg a lejátszód, csak ne kapcsold ki a masinát az instru záró taktusai után. Hátravan még ugyanis a szokásos feldolgozás, a 100 Folk Celsius Paff-ja, némileg elbrutalizált, „eltirpunkosított” verzióban (ez volna a +1 szám), a legvégére pedig két dolog maradt: a bandánál szokásos bakiparádé a felénekléskor támadt nyelvbotlásokkal és direkt átköltésekkel, valamint a bónusz bónuszaként egy kis… ááá, ezt nem lehet elmondani, hallani kell. 🙂
Az óvári betyárok mindenesetre kitettek magukért ezzel a lemezzel. Fokozatosan maguk mögött hagyják a punk műfajt, és kezdenek rockosodni, ami kurva jó dolog szerintem. Fel van adva nekik a lecke, ha legközelebb túl akarják szárnyalni ezt a korongot. 10/9, egyértelműen az eddigi legjobb anyaguk!
ui.: Pénteken tessék menni Rocktogonba rájuk, lesz Tiprunk CD-osztás! 😉 A jó szórakozás garantált!
ui2.:az album a második csatorna kínálatán szerepel, szóval akinek felkeltettem az érdeklődését, nyugodtan megkuksizhatja a számokat!
