Egy dolgot szeretek a Karácsonyban. Na jó, azzal együtt kettőt, hogy újra végignézhetem Kevin kálváriáját a betörőkkel. A másik fő pozitívum számomra, hogy a degeszre zabálás után ez az a három nap az évben, amikor nem hajt a „tatár”, szeretteinkkel összebújva kicsit kipihenhetjük az egész év okozta fáradalmakat. Ilyenkor jut idő bepótolni egy-két filmelmaradást, meghallgatni néhány olyan lemezt, amelyre nem jutott időnk, de persze kedvenc klasszikusainkat is elővehetjük. Ha már a Time Machine film mellett döntöttem, kedvet is kaptam egy kis nosztalgiázásra. Én is visszaforgattam az idő kerekét, meghagyva persze a karácsonyi hangulatot. 1998-ban talán mindennél izgatottabban vártam az ünnepeket. Na nem azért, hogy vajon mit hoz majd a Jézuska, huszonévesen ez már kevésbé motivált, az viszont annál inkább, hogy az első komolyabb koncertszervezésem miként sikerül majd. A rádiózás mellett kisebb próbálkozásaim voltak már koncertszervezés terén, de ’98 decemberében azt a Hooliganst hívtam meg a gyömrői Művelődési Házba, akik akkoriban rukkoltak elő második nagylemezükkel, a nagy áttörést jelentő siker pedig már borítékolható volt. Tudom, hogy az írásomat követően lesznek fanyalgók, az viszont tény, hogy a banda első két albuma etalon a hazai hard rock palettán.

Imádom a házibulikat, de a rengeteg szép emlék mellett nem kevés buktatókat is rejtenek. Például akkor, amikor a buli fokozására összegyűjtöd féltve őrzött lemezeidet, mondván a jó zene minden buli alapja. Aztán hajnalban a kijózanodást azonnal elősegíti, amint tudomást szerzel arról, hogy jó néhány lemezednek lába kelt. Így jártam anno a Hooligans 1997-es bemutatkozó albumával. Hiába kaptam meg anno a zenekartól dedikáltan a lemezt, bottal üthettem a nyomát. Ráadásul mivel a Nem hall, nem lát, nem beszél korongot a dobos, Kiss Endi az egyik haverjával összefogva Bogart Records néven dobta piacra, így igen alacsony példányszámos volt csak a megjelenés. Egyszer a Vaterán még belefutottam, de bizony a 10 ezer forintos felajánlásom is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy újra a tulajdonosa lehessek. Idén aztán teljesült a vágyam, október 17-én új kiadást kapott a Hooligans legelső albuma, az eredetileg 1997 őszén megjelent Nem hall, nem lát, nem beszél, amit annak idején a Kiss Endi dobos, Tóth Tibi gitáros, Ördög Csipa énekes és Moritz Norbi basszusgitáros alkotta felállásban rögzítettek. A régóta beszerezhetetlen lemez ezúttal dupla CD-ként látott napvilágot, Már hall, már lát, már beszél címmel.

Írásom elején említettem, hogy sok rocker fog majd fanyalogni, hogy miért írunk Hooligans lemezről. Azoknak csak azt javasolnám, hogy rágják át magukat a banda első két nagylemezén, majd akkor rájönnek. Illetve még valami….gyakorlatilag a Dance-es időszak óta ismerem a srácokat, Endiként talán nem túlzás, de barátomnak is tekinthetem. Számtalanszor engedtem be az épp aktuális csajaival a Palatinus strand hátsó bejáratán, hogy aztán az egész napot átbulizzuk a medencében, vagy épp a partján. Itthon nagyon kevés zenészről mondható el, hogy mindent egy lapra feltéve, csak a zenéléssel foglalkozik. A huligánoktól pedig nem sajnálom a sikert, mert a szemem előtt láttam, hogy ők bizony végigjárták a szamárlétrát. Tipikus Magyar Népmesébe illően felköltöztek Szerencsről szó szerint Szerencs-ét próbálni. A banda két tagja, Kiss Endi és Tóth Tibi már az óvodában is együtt jártak és gyerekkorukban is közösen zenéltek. Kilenc éves korukban léptek fel először az Elektromos rock nevű zenekarban. Tizennégy éves korukban csatlakozott hozzájuk Ördög Csipa barátjuk, akivel megalapították a Ramsest. A Ramses 1986-1990-ig létezett. Ez idő alatt kisebb hírnévre tett szert Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. 1989-1991 között mindhárman bevonultak katonának. Leszerelés után természetesen folytatták a zenélést. A zenekar több bulit tartott Pesten, amikor az egyik koncert alkalmával találkoztak Révi Józsival – a Dance gitárosával – aki felkérte őket, csatlakozzanak újjáalakuló zenekarához. 1993 őszén Ördög vagy angyal címmel megjelent első lemezük (a Dance-nek ez már a második album volt az 1990-es Love Commando után), sőt hírük eljutott az ország határain túlra is. Romániában negyvenezer ember előtt játszott a csapat, és felléptek számos környező országban is. Ők nyitották meg például a Scorpions koncertjét a Budapest Sportcsarnokban. Persze ehhez az is kellet, hogy az Ördög vagy angyal új színt hozott a magyar rockpalettára, és az év rockmeglepetése volt. Az album 2 hónap alatt 20.000 példányban fogyott el a Polygram Records-nál. A Dance-szel sikert-sikerre halmozva bebizonyították (szakmának és a közönségnek egyaránt), van mit felmutatniuk a magyar zenei színtéren. A zenekar öt éven át működött, ám a három szerencsi cimbora, kiegészülve a Dance-ből megismert Maróth P.G.-vel úgy érezte, váltaniuk kell, így 1996 március végén megalakult a Hooligans.

hooligans 20151225

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Még ebben az évben megjelentettek egy hétszámos demót (igazából négy dal és három rövid hangjáték). A kazettát még az E-Klubban Sebestyén László nyomta a kezembe, mondván figyeljek oda rájuk, mert nagy sikert érhetnek el. Az E-Klub akkori koncertszervezője pedig ritkán tévedett, jól “vette” a közönség a bemutatkozást, amit a következő évben követett a Nem hall, nem lát, nem beszél debütalbum. Már a lemezt indító Funky Jumpingból kiderül, hogy a banda tagjai továbbra is nagyon érzik a dallamokat és a fülbemászó hangszerelést. Itt még él a korábbi dirty vonal, a poposabb élek sem olyan lágyak, mint később lesznek, a funky meg szinte mindenhol felüti a fejét. Bár a lemez egészén nem teng túl a funkyra jellemző fúvós hangszerek és női vokálok jelenléte, de tény, hogy az apró adalék is csodásan fűszerezi a hard rockos tempót. A Várok rád egy hagyományos arénarock, a mai napig hatalmas koncertfavorit. A címadó dal újra funkysabb, a Maróth P.G. helyére érkező Móricz Norbi basszustémái itt is nagyon ülnek. Akkoriban nem véletlen tartottam őt hazánk egyik legjobb négyhúrosának. A csajozós, dögös, hedonista szövegek és a dögös riffek, groove-ok folyamatosan mozgásban tartják a végtagokat. Persze a legnagyobb húzódalok a Paradicsom és az Aladdin, hiszen ezek klipet is kaptak anno. A Kings – Királyokban ismét a funky dominál, fúvósokra építkező, jó kis tempós partyrock, melyben a korai nagyok előtt tisztelegnek a maguk módján. Szerintem picit kilóg a sorból a Rongybaba, ami gyakorlatilag egy ősrégi Ramses-dal még 1986-ból. Vannak persze átfedések is a demókazettáról, így a lemezen is helyett kapott a Szép volt haver, mint ahogy a korong végére rákerült az Enyém, Tiéd dal is. Na meg a koncertfavorit Dolly, melynek az eredeti verzióját szerintem már senki sem tudná pontosan beazonosítani, ilyen-olyan stílusban kis millióan elnyomták már, de a huligánoknak ez is jól áll.

1998-ban elkészült második videoklipjük az Aladdin című számra. Második nagylemezük, a Mesét, Álmot, Mámort 1998. novemberén a szombathelyi K.O. Records gondozásában jelent meg. Országjáró turnéjukat 1999. február 14-én az E-klubban kezdték meg, de előtte 1997 decemberében a szervezésemben még lenyomtak egy fergeteges teltházas gyömrői bulit is, amit sosem feledek. Hálás vagyok, hogy ezt a lemezt hosszú idő után újra a gyűjteményemben tudhatom, a csapatról pedig még annyit, hogy holnap, azaz december 26-án szimfonikus nagykoncertet adnak a Magyar virtuózokkamarazenekarral karöltve a Kongresszusi központban, aztán jövőre pedig a 20 éves fennállás ünneplése következik!

Pontszám: 9/10

Az együttes tagjai:
Ördög „Csipa” Tibor – ének
Tóth Tibor – gitár
Móricz Norbert – basszusgitár
Kiss Endi – dob

A lemezen hallható dalok listája:

01. Funky Jumping
02. Várok rád
03. Nem hall, nem lát, nem beszél
04. Paradicsom
05. Kings – Királyok
06. Rongybaba
07. Nem kár értem
08. Aladdin
09. Szép volt haver
10. Megteszem
11. Dolly
12. Enyém, tiéd