Az új Ratt lemezre ki tudja meddig, de még várnunk kell. Mindenesetre bizakodásra ad okot, hogy lezárva a megszámlálhatatlan jogi bonyodalmakat Stephen Pearcy énekes, Warren DeMartini gitáros és Juan Croucier basszer új dalokon dolgozik (a 2002-ben elhunyt Robbin Crosby gitáros helyén továbbra is Carlos Cavazo játszik). Lesz tehát majd új Ratt album, a kérdés csak az, hogy mikor. A legnagyobb „patkány” talán a történetben Bobby Blotzer, a zenekar eredeti dobosa, aki eleinte Ratt Experience nevű zenekarával vitte tovább a kaliforniai sleaze/glam Ratt munkásságát, majd még többet akarva, az „Experience” elhagyásával akart tovább zenélni. Naná, hogy a régi tagok, legfőképp Warren DeMartini, a banda eredeti gitárosa bepöccentek és jogi úton próbálják elhessegetni korábbi dobosukat a Ratt-név használatától.  Az tehát biztos, hogy a Ratt is koncertezni fog 2017-ben, akárcsak Pearcy szólócsapata. Az énekes ugyanis nem ül a babérjain, amíg a bírók a névhasználatról döntenek, ő elkészítette negyedik szólólemezét. A Smash címre keresztelt lemez tegnap jelent meg az olasz Frontiers Music gondozásában.

Stephen Pearcy 1983-ban alapította a Ratt zenekart. ’84-ben jelent meg a banda áttörést hozó Out Of The Cellar albuma, ami immáron 3 millió példányban kelt el csak az Államokban. Ezt követően számos arany-, platina- és multi-platina-lemez minősítést kapott a csapat. A Ratt nevét sokan magával a glam metal műfajjal azonosítják, mivel ők voltak az elsők, akik a “fogós pop-dalokat a metal agresszivitásával vegyítették. Pearcy első alkalommal 1992-ben lépett ki a bandából; ekkor alapította meg az egykori Cinderella dobos Fred Coury-val közösen az Arcade együttest, mellyel két nagylemezt is kiadott. Az énekes 1996-ban hozta létre a Vertex nevű indusztriális metal bandát, majd ’97-ben egyesült újra a Ratt-tel. 2000-ben viszont “pénzügyi viták” miatt ismét kivált.

Stephen Pearcy énekes 2014 áprilisában Bobby Blotzer dobos bunkósága miatt lépett ki a Ratt zenekarból (1992 és 2000 után harmadízben). Blotzer akkor azzal húzta ki a gyufát, hogy egy komoly balesetet szenvedett amerikai celeb Facebookra kitett fotója mellé ezt a kommentet írta: “Ez miért nem történhet meg az énekesemmel?”. Ráadásul Stephen nővére akkoriban hunyt el, ezért a Ratt le is mondta a fellépését a Monsters Of Rock hajós bulin. Miután Pearcy bejelentette, hogy kilép a csapatból, Blotzer mentegetőzni kezdett, szerinte csak poén volt az egész, bár azt elismerte, hogy elég morbid fajta. Azt állította, hogy 2007 óta jól kijön Pearcyvel, dacára annak, hogy az énekes lényegében minden évben kilép. Blotzer elnézést is kért, de igazából csak a rajongóktól. Pearcy a távozását a csapaton belüli folyamatos zűrzavarral, a megoldatlan ügyekkel és a személyes támadásokkal/fenyegetésekkel, valamint a rajongók iránti tiszteletlen viselkedéssel indokolta. Na meg hozzátette, hogy inkább szólóban zenélget. Közel két éven át gyúrta a dalokat, amelyek feljátszásnál Erik Ferentinos (szólógitáros és társszerző), Greg D’Angelo (dobos – White Lion) Chris Hager (gitáros) és Matt Thorne (basszusgitáros, billentyűs) voltak a segítői. Na és persze az első négy Ratt album producere, a legendás Beau Hil, aki a keverésért felelt.

Kezdetben úgy volt, hogy a Smash című szólóanyag saját kiadójának, a Top Fuel Recordsnak a gondozásában jelenik meg, ám végül a dallamrockban lassan egyeduralkodónak számító Frontiers nyomta ki a korongot. A 60 éves frontember négy albumot adott ki eddig a saját neve alatt, a Smash az ötödik a sorban. Főhősünkről köztudott, hogy nem egy hangszálisten, de aki a korai Ratt lemezeken nőtt fel (mint én is), annak tökéletesen megfelel Pearcy orgánuma. Már a hang miatt is helyből rattes a muzsika, hogy az emberben kellemesen ismerős érzéseket keltsen, amennyiben szereti a Sunset Strip valaha létezett egyik legjobb és legsikeresebb bandáját. Így voltam én is a lemezt introsan nyitó I Know I’m Crazy esetében is. Jobban mondva, mégse, ugyanis olyan középtempós, szürke, semmitmondó dal, hogy a lemez közepén még valahogy talán átsiklottam volna rajta, de így kezdésként nagyon kell szeretned az énekes munkásságát, hogy tovább hallgasd a lemezt. A Ten Miles Wide viszont már visszahozza a Ratt-feelinget, nyilván nem lesz belőle egy Round And Round, de összességében rendben van a dal. A Shut Down Baby blues-alapú gitárriffje alapján akár Cinderella dalnak is gondolhatnánk. Persze tekintsünk el, a Tom Keifer vs Stephern Pearcy párhuzamvonástól. Aztán van itt kérem káromkodással indult sleaze is, a Dead Roses akár még a Circus Of Power fénykorába is befért volna Alex Mitchell-ék repertoárjába. Ezt a vonalat viszi tovább a többi dal is. Összességében semmi baj nincs ezzel a lemezzel, főleg annak tudatában, hogy nem ennek a korongnak kellene visszahozni a dögös sleaze/glam vonalat a köztudatba. Aki viszont szerette a korai Ratt stílusát, annak garantálom, hogy Pearcy új szólólemezében sem fog csalódni.

Pontszám: 7/10

Stephen Pearcy szólócsapata:

Stephen E. Pearcy – ének, vokál
Erik Ferentinos – gitár, vokál
Greg D’ Angelo – dobok
Matt Thorne – basszusgitár
Chris Hager – gitár

Stephen Pearcy – Smash
(Január 27 – Frontiers)

01. I Know I’m Crazy
02. Ten Miles Wide
03. Lollipop; Dead Rose’s
04. Shut Down Baby
05. Hit Me With A Bullet
06. Want Too Much
07. What Do Ya Think
08. Jamie
09. Rain
10. Can’t Take It
11. Summer’s End
12. Passion Infinity