Sting in the Tail lemezkritika és Scorpinformációk
The Best Is Yet To Come... Rudolf Schenker, Klaus Meine, Matthias Jabs, James Kottak és Pawel Maciwoda a Scorpions tagjai beiktatást nyernek a Hollywood's RockWalk -ba 2010. április 6-án délután. A Scorpionst -- amely együttes eladott, több, mint 100 millió lemezt világszerte-- a rajongóik tisztelik meg, egy különleges ceremónia keretein belül a Guitar Center in Hollywood-ban. Ez a jelölés egy nagyon különleges alkalom a Scorpions számára: március 23-án...
Dokken – Back In The Streets (1979/1989)
Kétségtelen, hogy ha a dallamos heavy metal kialakulását elemezzük, akkor nyugodtan kijelenthető, hogy a Dokken a legeurópaibb amcsi zenekar. A norvég felmenőkkel rendelkező frontember, Don Dokken a 80-as évek végén Európában szívta magába a zene illatát. 12 éves korában még gitározni tanult, de aztán az egyik sulis fellépésen nem jött el a csapat énekese, így Don kényszerből ragadta magához a mikrofont. Olyan jó hangja volt (amit persze énekleckékkel képzett...
Hatebreed – Hatebreed (2009)
Új albummal jelentkezett a metalcore egyik legkiemelkedőbb és legismertebb csapata a Hatebreed. A zenekar a 90-es évek elején/közepén alakult. Pontos évszámost nem tudnék mondani, mert ahány forrást néztem meg mind más időpontot adott meg (93, 94, illetve a banda 10. évfordulóját ünnepelendő, 2005-ben adott koncertet. Így legyen okos az ember.). A zenekar átesett nem egy tagcserén, volt tragédiában is részük (a korábbi gitáros 2006-ban öngyilkos lett), de töretlenül nyomják...
Sword – Sweet Dreams (1988)
Emlékszik még valaki a Sword zenekarra? Kétségtelen, a '80-as évek második felének egyik legizgalmasabb kanadai heavy metal bandájának ők tekinthetők. A Rick Hughes énekes, Dan Hughes dobos, Mike Plant gitáros és Mike Larock basszusgitáros alkotta csapat összesen két lemezt készített, de a rövid fennállásuk alatt számtalan zenészikonra tettek nagy hatást. A Sword a kanadai Quebec tartományban alakult meg 1980-ban és mindössze két albumot adtak ki, 1986-ban jelent meg a...
Leatherwolf – Leatherwolf (1987)
Szoktatok úgy lemezt vásárolni, hogy egy kritika inspiráljon arra, hogy kinyissátok a pénztárcát? Bevallom, a régmúltban velem ez többször előfordult. Kisiskolásként csupán az akkoriban debütált Metal Hammer Hungarica magazint lapozgatva ismerhettünk meg zenekarokat. Abban az időben is elvétve sugárzott metalt a rádió (üde színfolt volt a Heavy Metal kedvelőinek című műsor), zenei tévécsatornák még nem léteztek, internetről meg még csak nem is álmodhattunk. Sőt, a CD lemez is újnak,...
Hate – Crusade:Zero (2015)
Ha van valami, amit mi Haterek gyűlölünk, akkor az a most tárgyalt banda állandó és indokolatlan hasonlítgatása a Behemoth és Vader zenekarokhoz. Először is, a Hate előbb alakult és kezdett el death metalt játszani, mint az Adam "Nergal" Darski vezette behemót horda. Másodszor pedig, nem lenne hülyeség azzal vádolni mondjuk az In Flames-t, hogy nyúlja az At the Gates-et? DE. Göteborg, mint a metal színtér egyik fellegvára, mára megkerülhetetlen...
Morrow – Covenant Of Teeth (2016)
Az Alerta Antifascista, tipikusan azokhoz a underground kiadókhoz tartozik, akik a „kiadjuk ami nekünk tetszik” elvet követik. Ez nekem egy nagyon szimpatikus attitűd, hogy olyan emberek terjesztik a zenét, akik rajonganak is érte. A Morrow pedig igencsak meg érdemli a támogatást. A zenekart Alex CF vezényli, akit ismerhetnek azok, akik jártasak a neocrust unergroundban. Egy londoni grafikus úriemberről van szó, aki nem csak lélegzetelállító képeit szüli a világra, amikhez...
U.D.O. – Mission No. X (2005)
Nehéz dolga lenne Udo Dirkschneidernek, ha bárkivel is el akarná hitetni, hogy nem legendás egykori bandája, az Accept vonalát követi U.D.O. névre hallgató szólócsapatával. Az 1986-os Russian Roulette album után búcsúzott Udo az Acceptől, aztán a ’90-es években ismét egymásra találtak, de csak átmenetileg, 2005-ben pedig hatalmas nosztalgiabulikat hoztak össze, többek között nálunk is a Sziget HammerWorld színpadán. Kétség nem férhet hozzá, állat is volt a klasszikus Accept az...
Nocturnal Rites – New World Messiah (2004)
Európa (sőt, nem túlzás, talán a világ) heavy metal színtere a Hammerfall 90-es évekbeli felbukkanásával kezdett éledezni. Addig a kétlábgépes, tökösen riffelő muzsika tabunak számított, helyét elektronikus zenék, rap, és a többek között a Nirvana és a Pearl Jam aktív közreműködésével az évtized közepére csúcsra juttatott, majd lassan megfáradni kezdő grunge foglalta el. Dronjakék aztán a Glory To The Brave albummal visszahozták a köztudatba a metal muzsikákat, és ahogy...
Mägo de Oz – Gaia II – La Voz...
Hányan hallottak közületek a Mägo de Ozról idáig? Okés, kezeket le, szóval kevesen. Nem is csodálom, ugyanis egy nem akármilyen spanyol bandáról van szó, akik nem nagyon mozdulnak ki nyelvterületükről, tehát jobbára Spanyolhonban és Latin-Amerikában koncerteznek. Én is csak véletlenül ismertem meg őket, mikor gimnáziumban beteg lett a spanyoltanárunk, és a helyettese buzdított minket, hozzunk spanyol nyelvű zenéket, és majd hallgatjuk... Akkor leltem rá Ózra, a nagy varázslóra (a...