Ebben a rovatban mindig gyermekkorom legszebb dalcsokrait igyekszem összeszedni. A ’80-as évek közepén-végén én is voltam minden, ami csak lehettem. 1985 környékén voltam true metalos, majd szinte azonnal átváltottam glambe, hogy aztán még 1988/89 körül gyorsan thrasher váljék belőlem. Igazából számomra csak jó zene és rossz zene létezett, és ez a mai napig így van. A metal ágazatából talán csak a black volt az, amit sosem tudtam igazán befogadni. No meg életvitel szempontjából a straight edge mozgalom volt az, amit igazán kerültem. Miért ne igyak, uram bocsá spanglizzak valami zöldfélét, ha már egyszer fiatal vagyok? Mindent ki kell próbálni az életben, épp ezért azon HC-bandákat, akik ezt a mozgalmat képviselték sosem tudtam megérteni. Persze aztán köztük is akadtak olyanok, akik átláttak a szitán és jól tudták, hogy a straight edge mozgalom addig nem szentesíthető, amíg céljait csak erőszakkal vagy gyűlölködéssel tervezi elérni. Ilyen volt az 1987 nyarán alakult kaliforniai No For An Answer is. 1988-as You Laugh című bemutatkozó EP-jükkel és az azt követő A Thought Crusade albumukkal valósággal széllel szembe mentek. Talán ennek is tudható be a villámkarrier, mindössze két évig léteztek, bár feloszlásuk után 20 évvel, 2009-ben újjáalakultak és mondjuk a Wikipédia szerint a mai napig léteznek, életjelet nem nagyon lehet fogni róluk. Ettől függetlenül mindmáig egyetlen nagylemezük, az A Thought Crusade joggal szerepel ebben a rovatban.

Ne igyál, ne drogozz, ne cigizz – a straight edge életmód kőbe vésett alapvetései, melyek aztán kiegészülhetnek a vegán életmódtól a hedonista szexuális magatartások megtagadásán át egészen a harcias, igazságosztó bandák kialakulásig, sok mindennel. Azonban a sokszínű elvek mindegyikében biztos kiindulópont a háttérben szóló hardcore-punk. A tudatmódosítóktól mentes életet felvállaló hardcore fiataloknak ez nem csupán egy múló hóbort, hanem a mindennapjaikat meghatározó elvek sokasága, amelyek mentén összetartó közösségek formálódnak. Az egész kirobbantója a Minor Threat klasszikus dala, a Straight Edge volt. A dalt szerző, későbbi Fugazi-frontember Ian MacKaye sorait alapul véve a nyolcvanas évek végére nagyon erős mozgalmi légkör alakult ki straight edge-körökben, köszönhetően elsősorban a new york-i Youth Of Today – és énekese Ray Cappo hatásának. Persze ahogy az a szigorú elvekkel rendelkező mozgalmakkal rendre lenni szokott, a straight edge-en belül is kialakult egy militáns vonal, amelynek tagjai nem elégedtek meg a saját, egyéni döntésük melletti kiállással, és megkezdték a tanok „erőszakos hirdetését”. Ezzel persze nem is szimpatizált mindenki, a kaliforniai No For An Answer például az Answer Me dalában ki is fejti, hogy ez nem járható út.

Hiába keresgéltem hazai portálakon a zenekarról leírásokat, gyakorlatilag sehol sem említik meg a nevüket. Jó, az oké, hogy mindössze két éven át működtek, az is a ’80-as évek végén volt, amikor még nem hogy internet, de CD lemez sem volt. Jelen írásunk darabja is csak jóval később, 1996-ban jelent meg a fényes hanghordozón. Ahhoz, hogy bebizonyítsam, mégis helyük van a rockzene történelemkönyvében, el kell mondanom, hogy egy rövid ideig, 1988-ban itt püfölte a bőröket Zack de la Rocha, hogy aztán picit később a Rage Against The Machine frontembereként váljon világhírűvé. De, hogy egy picit magyar vonatkozása is legyen a dolognak,  szintén a No For An Answer csapatát erősítette  Casey Jones dobos is, aki 1993 és 1997 között a Téglás Zoli vezette Ignite dobosa volt. A Gavin Oglesby gitáros és Dan O’Mahony énekes által 1987 nyarán életre hívott HC-banda olyan ismert hardcore csapatok zenészeiből alakult, mint a Unity, a Justice League vagy a Half Off. 1988-ban You Laugh címmel kihoztak egy hatszámos mini-albumot a Revelation Recordsnál, amit aztán 1989-ben követett az A Thought Crusade album. Amit a lemezen találunk, nem más, mint kemény és gyors hardcore, csöppet heavysítve, azonban nem felejtik ki a melódiákat sem, sőt, helyenként reggae-s ritmuselemekkel is színesítik a dalokat. Talán ennek a zenei sokszínűségnek is köszönhető, hogy a hardcore mozgalomban nem tudtak megmaradni, így aztán mielőtt a lemez nagyobb teret kaphatott volna fel is oszlottak. A két alapító, Gavin Oglesby gitáros és Dan O’Mahony énekes a Carry Nation zenekarban továbbra is együtt maradtak. Az ő kislemezükkel kiegészülve jött ki végül az A Thought Crusade album CD-n, ez 1996-ban történt. Mint ahogy fentebb megemlítettem, 2009-ben újra összeállt a csapat, 2011-ben ki is hozták a három dalt tartalmazó It Makes Me Sick kislemezt, azóta viszont sűrű homály fedi a kilétüket. Még ha soha többé nem is hallunk felőlük, ez az album 1989-ben bizony jónak számított.

Pontszám: 7/10

Közreműködő zenészek:

Dan O’Mahony – ének
Gavin Oglesby – gitár
John Mastropaolo – basszusgitár
Sterling Wilson – basszusgitár
Chris Bratton – dob

A dalok sorrendje:

01. Don’t Look Away
02. I Spy
03. Rusty Pipes
04. Not A Thing
05. Imperfection
06. Guiding Line
07. Answer Me
08. Matter Of Fact
09. Domino Principle
10. Without A Reason