Legutóbb Stephen Pearcy új szólólemezénél hoztam fel a bíróságot egy lemezismertetőben. A Ratt zenekar éléről ismertté vált énekes úgy döntött, hogy nem várja meg a bírósági döntést, hogy ők, vagyis Stephen Pearcy énekes, Warren DeMartini gitáros és Juan Croucier basszer (a 2002-ben elhunyt Robbin Crosby gitáros helyén továbbra is Carlos Cavazo játszik) vihetik-e tovább a zenekar nevét, vagy esetleg a főügyészség az eredeti felállásból egyedül maradt Bobby Blotzer dobost tünteti ki a Ratt névhasználatával. Stephen inkább Smash címmel rászabadított egy újabb szólólemezt a világra. Ezt tette egy másik nagyágyú is, nevezetesen Jack Russell. Ő annyival talán előrébb tart Pearcy-nél, hogy 2013 decemberében megszületett az a bírósági döntés, mely szerint a veterán csapat jogait a Jack Russell’s Great White néven futó csapat kaphatja meg. A dolog azért ennyire mégsem egyszerű, ugyanis az 1977-ben alakult kaliforniai Great White jelenleg két verzióban is létezik.

A Mark Kendall gitáros vezette Great White-ban már 2010 óta Terry Ilous (XYZ) énekel Russell helyén, ők majd 2017 elején látnak neki a 2012-es Elation lemez folytatásának Michael Wagener producerrel. A Jack Russell’s Great White pedig már a 2000-es évek elején is létezett, mint Jack szólóbandája, de az események csak akkor gyorsultak fel, amikor Jack Russell 2010-ben kilépet, vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy kettészakította a blues alapú hard rock nagymesterének számító Great White-ot. Mi zenerajongók ezzel talán még nyerhetünk is, mert január 27-én He Saw It Comin’ címmel kijött a Jack Russell’s Great White nagylemeze és szintén erre az évre várható a Mark Kendall/Terry Ilous féle banda lemeze is. Meglátjuk melyik lesz a jobb. Az egyiket már le is teszteltem.

Ugyan a blues-os hard rockot hihetetlen feelinggel játszó Los Angeles-i Great White csak 1987/88 táján lett igazán ismert, köszönhetően az Once Bitten…. album platinasikerének (több mint 2 millió példányban kelt el az Egyesült Államokban), azonban akkor már 10 éves volt a banda, ugyanis Jack Russell énekes és Mark Kendall gitáros még 1977-ben alapította meg a zenekart. Hiába jöttek-mentek a zenei trendek, ők végigmuzsikálták a ’90-es éveket. Jack Russell 2001-ig volt a legendás blues rocker Great White énekese. Ekkor jött egy feloszlás, majd egy év szünet elteltével egy óvatos visszatérés. 2003-ban azonban egy katasztrófa árnyékolta be a zenekar pályafutását. Egy Rhode Island-i buli során a színpadi pirónak köszönhetően tűz ütött ki a klubban, amely 100 ember halálát okozta, köztük Ty Longley gitárosét is. Más kérdés, hogy az a Great White nem az úgymond igazi Great White volt, hanem Jack Russell énekes és haknicsapata, amely éppen így hívta magát. Mindenesetre a zenekar a hozzátartozók megsegítéséért turnéba kezdett, azonban ezt később Jack Russell egészségi állapotának romlása miatt le is mondták. Kiderült, hogy a frontember komoly harcot vív az alkohollal és a kokainnal. Az elvonók után a Back To The Rhythm albummal 2007-ben tért vissza a rettegett cápafajtáról elnevezett zenekar. Két évre rá még megcsinálták közösen a Rising albumot, majd 2010 augusztusában elsősorban súlyos drogproblémái miatt kihajították Jack Russellt. A hivatalos álláspont szerint Russell annak idején egy bélműtét miatt kényszerült otthagyni társait, de köztudottan régóta küzdött az alkohollal és a drogokkal, vagyis ez inkább csak végső ürügyet szolgáltatott az eltávolítására.

A Great White ugyan a hajmetal-érában aratott sokmilliós sikereket a tengerentúlon, de igazából mindig kilógtak a Poison és társai fémjelezte mezőnyből blues-zal finoman átszőtt, régisulis hard rock muzsikájukkal. Az eredetileg tervezett The Gauntlet helyett végül, He Saw It Comin’ címmel, január 27-én adta ki első nagylemezét a Jack Russell’s Great White, amelyben a zenekar eredeti frontembere mellett szintén ismerős lehet a csapat hívei számára Tony Montana gitáros-billentyűs is, aki korábban basszerként, majd gitárosként játszott a Great White-ban. Rajtuk kívül Dan McNay basszer (Montrose), Robby Lochner gitáros (Fight) és Dickie Fliszar dobos (Bruce Dickinson) alkotja a felállást. A zenekar a Frontiersnél dolgozik, és Russell szerint nagyjából azon a vonalon mozog az első lemez, mint két évvel ezelőtt kihozott első saját daluk, a Hard Habit. Van benne igazság. A dalokat javarészt Jack Russell és Tony Montana írták, tehát egyértelműen kijelenthető, hogy nem szólólemezről, hanem zenekari albumról van szó. Ráadásul igen vegyes stílusú dalok gyűjteménye a 11 tételt magába foglaló korong. Van benne a ’80-as évek hangzásából és a modernebb vonalból is. Bizonyos értelemben súlyosabb, szeszélyesebb ez a lemez Russell régebbi dolgainál, tényleg nagyon erőteljes lett. Aki valaha is szerette őket, annak elég, ha annyit mondok, hogy a He Saw It Comin’ egy hamisítatlan Great White anyag a legszebb hagyományok szellemében méregerős nótákkal, hatalmas dallamokkal, libabőrös gitárszólókkal, csordultig telítve érzelemmel. Sok érzést adtak bele, és elég mélyre is ástak, bizonyos értelemben sötét hangulatot árasztó szerzemények is akadnak. Jack Russell persze mindig is vonzódott a lírázáshoz, így aztán senki számára sem lehet meglepő, hogy ezúttal is írtak egy nagy adagnyi lassú vagy lassabb nótát. De egyszersmind szórakoztató is az album, szóval összességében nem negatív. Az őszinteségre viszont ezúttal is törekedet a főhősünk, ez korábbi munkásságára mindig is jellemző volt.

Pontszám: 7/10

Jack Russell’s Great White:

Jack Russell – énekes
Tony Montana – gitáros/billentyűs (ex-Great White)
Robby Lochner – gitáros (1994-ben koncertgitáros volt a Fightban)
Dan McNay – basszer (Chrome Public, Bad Motor Scooter)
Dicki Fliszar – dobos (Bruce Dickinson, Vamp, Skin)

jack russell cover 20161202Jack Russell’s Great White – He Saw It Comin’
(2017. Január 27 – Frontiers)

01. Sign Of The Times
02. She Moves Me
03. Crazy
04. Love Don’t Live Here
05. My Addiction
06. Anything For You
07. He Saw It Comin’
08. Don’t Let Me Go
09. Spy Vs. Spy
10. Blame It On The Night
11. Godspeed