Alice Cooper, az Offspring, a Saxon, a Blind Guardian, a Therion és az Ignite mellett Glenn Hughes is ott lesz idén a FEZEN rockos nagyszínpadán. A legendás énekes/basszer augusztus 4-én játszik Székesfehérváron. A Mester szerencsére visszatérő vendég hazánkban, majd fél évszázados pályafutása során több koncertet is adott már nálunk. Így a kánikula közepén a hűvös szoba és néhány hideg sör társaságában, amolyan Fezenre való ráhangolódásképp elő is vettem a 2004-es Soulfully Live In The City Of Angels című dupla koncertalbumát.

Glenn Hughes a hatvanas évek végén tűnt fel helyi együttesekben, közülük a legtöbben a jó erőkből álló Trapeze-re emlékeznek, amely még Amerikában is sikerrel mutatkozott be. A kitűnő hangú énekes és virtuóz basszusgitáros hamar a rockzene sűrűjébe került. Hughes 1973-ban csatlakozott a Deep Purple-höz, amikor onnan távozott Ian Gillan és Roger Glover. Hughes nehéz választás előtt állt, hiszen hívták a szintén jó nevű Electric Light Orchestrához is.

Nem sok időt töltött a Deep Purple-ben Richie Blakcmore, Ian Paice, Jon Lord és David Coverdale társaságában (azért három stúdiólemezt így is megéltek), de a Burn című album, amelynek munkálataiban közreműködött, a Billboard listáján a legjobb tíz közé került. Hughes a sajátos Purple-hangzást funkysabbá tette. Felejthetetlen, és megismételhetetlen dalok születtek ezzel a felállású Purple-lel is. Hughes 1976-ban távozott a Deep Purple-től, amikor a zenekar egy időre leállt az együtteshez nem sokkal korában csatlakozó Tommy Bolin halála miatt.

Glenn először Los Angelesben telepedett le, ahol elkészítette Play Me Out című első önálló albumát. A lemez a funkys, soulos és jazzes elemeket ötvözte a popos hangzással. Ezt követően a hetvenes-nyolcvanas években számos együttessel, zenésszel dolgozott, többek között a Black Sabbathtal, Gary Moore-ral, és a Hughes/Trall formációval, ezekre szívesen emlékezik a szakma és a közönség is. A Pat Thrall gitárossal kiadott Hughes/Thrall album az egyik legsikerültebb lemez volt, amelyben Hughes közreműködött.

A kilencvenes években közreműködött a KLF nevű társulat America: What Time is Love című dalának elkészítésében, amely érthetően komoly visszhangra talált Amerikában is. Lehetetlen felsorolni az összes együttest, amellyel Hughes dolgozott és azokat a lemezeket, amelyeken neve olvasható. A már említetteken kívül érdemes utalni a Whitesnake-re. Az utóbbi tíz évben kedvelőinek nagy örömére Hughes több kitűnő szólóalbummal jelentkezett. Mindenképpen említésre méltó közülük a Burning Japan Live (1994), a Return of Crystal Karma, a Building The Machine, a kétlemezes Different Stages, amelyen szólókorszakának legjobbjaiból válogat, valamint a Songs in The Key of Rock.

A Soulfully…egy dupla élő anyag, a bulit pedig egy kaliforniai stúdióban kisszámú közönség jelenlétében rögzítették élőben. A főnök ezúttal is remekül választotta ki zenésztársait, hiszen az olyan nevek mint Chad Smith (Red Hot Chili Peppers), Kevin DuBrow (Quiet Riot) vagy J. J .Mars (HTP) nem akármilyen arcok a rockzene palettáján. Ami a dalokat illeti, az első discen a Hughes szólólemezekről szemezgetve kerültek fel a nóták. Nyitásnak itt van a Can’t Stop The Flood a 2001-es Building The Machine albumról, ezt pedig az eredetileg a legendás Led Zeppelin dobos Bonzo-nak ajánlott Higher Places követi. Nem tudom, hogy ez a buli valamilyen szinten szolgált-e esetleg lemezbemutató státuszt, de tény, hogy az említett Higher Places mellett több nóta is felcsendül Hughes addigi legutolsó lemezéről, az egy évvel korábban kiadott Songs In The Key Of Liferól.

A kettes lemezen sorakoznak az elmaradhatatlan nóták, az énekes pályafutásából a klasszikus darabok. Naná, hogy van itt Deep Purple (Mistreated, You Keep On Moving), de eljátsszák a szomorú sorsú, 1976 decemberében drogtúladagolásban elhunyt Tommy Bolinnal közösen írt Gettin’ Tightert és az ő emlékét idézi a Coast To Coast is. Ez utóbbi eredetileg egy Trapeze nóta, de szerepelt a Pat Thrall gitárossal közösen készült 1982-es zseniális Hughes/Thrall albumon is. Külön öröm számomra, hogy erről a lemezről a  First Step Of Love is felkerült erre a dupla koncertre. A kiadványt amolyan bónuszként két stúdiófelvétel zárja, a The Healer egy akusztikus gitáron, kongadob kíséretében előadott mű, a Change pedig egy hagyományosabb Hughes darab, itt az évek óta vele zenélő JJ Marsh gitáros volt a másik fő dalszerző.

A Soulfully…tehát egy remek kikapcsolódást nyújtó anyag, de a repertoárból közel se gondoljuk azt, hogy hasonlóra számíthatunk majd Székesfehérváron is. Egyrészt az 1970 óta folyamatosan zenélő Hughes megszámlálhatatlan dallal rendelkezik, másrészt pedig élőben mindig elszállós részekkel színesítik a dalokat, talán olyan nóta még nem is született, amit kétszer ugyanolyan verzióban adtak volna elő. Biztos vagyok benne, hogy augusztus 4-én is tud majd kellemes meglepetést nyújtani nekünk Hughes mester.