Mostanában a jeles szakírók a svéd Amarathe zenéjére ráakasztották a pop metal jelzőt. Még ha van is benne igazság, akkor mit kezdjünk a Dan Reed Network muzsikájával? Mert, hogy ebben egy fikarcnyi metal sincs, az hótszentség, de még a rock jellemzőit is nagyítóval kell keresnünk náluk. Még az a szerencse, hogy sok helyen, ha már gitár és dob szerepel egy dalban, akkor bátorkodnak azonnal „Rock’-nak nevezni a produkciót, így aztán főhősünk is bekerülhet egy alapvetően rock/metal vonalra szakosodott rádió repertoárjába. Mert legyen ez a zene bármi, a Dan Reed Network visszatérő lemezét igenis öröm hallgatni.

Június 3-án új lemezzel jelentkezett a Dan Reed Network, akik négy éve alakultak újjá, és most a Frontiersnél dobták piacra a Fight Another Day című visszatérő albumot. A Bon Jovi és a Cinderella sikerre jutásában is komoly szerepet játszó Derek Shulman által 1987-ben szerződtetett Dan Reed Network 1988-as, Bruce Fairbairn által producerelt debütáló lemeze, illetve a Nile Rodgers segítségével felvett 1989-es Slam korongja fanatikus rajongótábort alakított ki a banda körül a rajtuk hallható, funkos-soulos beütésű hard rocknak köszönhetően. Nem csoda, hogy a csapat eközben olyan előadókkal turnézhatott, mint a Rolling Stones vagy a Bon Jovi. Az 1991-es The Heat album már jóval komolyabb hangvételűre sikerült, ráadásul erre az időszakra szoktuk ráfogni, hogy a dallamrockot kinyírta a grunge. mindenesetre Reed egy idő után besokallt a zeneipar visszásságaitól, és feloszlatta a Hálózatot. Főhősünk hosszú kihagyás után, 2009-ben került elő, hogy végül 2010-ben Coming Up For Air címmel szólólemezzel álljon elő. A korongon hallható muzsikát nagyjából a Tears for Fears, Dave Matthews és a U2 környékére lehet pozícionálni. Ezt a Signal Fire című 2013-as album követte, szintén szólóban. Az olasz Frontiers istálló dolgozói azonban nem kevés mára letűnt muzsikust, zenekart támasztottak fel a poraikból, így a Dan Reed Network újjáalakulásán sem lepődtem meg különösebben. A hagyományőrzőnek ígért Fight Another Day elkészítésében ráadásul egy kivétellel az eredeti felállás vett részt, azaz a jelenleg Prágában élő énekes/gitáros/basszer/billentyűs Dan Reed társai között ott van Brion James gitáros, Daniel Pred dobos és Melvin Brannon II basszer is. Egyedül a billentyűs poszton történt változás tavaly, amikor a japán származású Blake Sakamoto kifarolt a reunionből, az ő helyét Rob Daiker vette át. Persze mindez nem jött volna létre, ha nincs az írásom elején már megemlített egykori A&R-guru, Derek Shulman, aki már jó ideje az olasz kiadó tengerentúli ügyeit intézi. Dan Reed is úgy véli, hogy nagy szerepe van abban, hogy 1991 után új Dan Reed Network lemez született.

 „Őszintén szólva sosem terveztem újabb lemezt, noha számtalan ember sürgette a dolgot világszerte. De végre megfelelően álltak ehhez a csillagok, és azzal, hogy társmenedzserként és A&R-osként ismét felbukkant az életünkben Derek Shulman is, akinek segítségével 1987-ben leszerződtünk a Polygramhez, bezárult a kör.”

Erősen bonjovis hangokkal kezdődik a korong a roppant fogós, ám kevésbé jellemző Divided képében. Az uvauvá-uu, uvauvá-uu akár a Livin On a Prayert is sejthetné, de a nyitónóta így is kellemes nyári slágerecske tud lenni, arénás refrénnel. Nem véletlen, hogy klip is készült hozzá. Az óóózás a The Brave alatt is marad és bár a csapatra jellemző funky hatás itt már nem annyira érződik, de Dan Reed jól ráépítet refrénje ezúttal is süt. Dan Reed jellegzetes hanga miatt eddig sem volt kétséges, hogy mit hallunk, de a harmadik Infected-ben már a rájuk jellemző basszus is előröffen, ez már abszolút rokonlélek a korai dalokkal. Aztán a Champion képében megérkezik az első lírai dal, hasonlóakat talán Seal munkásságai között találhatunk. Ok, meg minden, de nincs az a hidegrázás, amit egy lassú nótánál érezni kellene. Nem szaladok végig mind a13 szerzeményen, de a Save The World-nél elidőznék még egy pillanatra. A lassan táncikáló reggae abszolút kilóg a lemezről, olyannyira, hogy akárhányszor odaérek mindig azt hiszem, hogy Red Hot Chili Peppers lemezt hallgatok. De komolyan! Hamisítatlan RHCP, főleg úgy, hogy ennél a dalnál még Dan Reed éneke is hasonló Anthony Kiedis bizonyos témáival. Közben a lemez már halad is tovább és jön az Eye Of The Storm….ááááá, micsoda refrén, elolvadok.

Na hagyjuk is, mert sosem fejezem be az írásom. Mindent összegezve én örülök ennek a lemeznek. Örülök, mert a néhány töltelékdal ellenére is kellemes kikapcsolódást tud nyújtani. és hát a zenének nem az lenne a szerepe? Dehogynem! Az más kérdés, hogy a Dan Reed Network hova jut ezzel az albummal. Valószínűleg sehova, hiszen az első két album sem hozta meg számukra az áttörést, maradtak a kultikus státuszban. Ezt az image-t pedig a Fight Another Day sem fogja lerombolni. Ezt bizton állíthatom!

Pontszám: 8/10

 Közreműködő zenészek:

Dan Reed – ének, gitár, zongora
Brion James – gitár, billentyűs hangszerek, vokál
Melvin Brannon II – basszusgitár, vokál
Rob Daiker – billentyűs hangszerek, programok, vokál
Dan Pred – dob

A dalok sorrendje:

01. Divided
02. The Brave
03. Infected
04. Champion
05. Ignition
06. Give It Love
07. B There With U
08. Save The World
09. Eye Of The Storm
10. Reunite
11. Heaven
12. Sharp Turn
13. Stand Tall