Mikor meghallottam a zenekarok összeállítását, hihetetlenül izgatott lettem, még akkor is, ha közben a Metalfestet sírom vissza még mindig, annyira jól sikerült hétvége volt. Nos a srácokban nem kellett csalódnom, eszméletlen bulit raktak össze az estére.
Korábban a Metal Schoolban csak próbálni voltam, a klubbá alakított pihenőhöz még nem volt szerencsém, elsőre meg is ijedtem, hogy kicsi a hely, nem fognak jól szólni a zenekarok. Tévedtem. Amin viszont meglepődtem, hogy a rajongók szép számmal megjelentek és pillanatok alatt mozdulni sem lehetett a nézőtéren, pedig nem volt egy agyonhirdetett buli. És további meglepetésekből sem volt hiány.A Twister lépett először színpadra, elementális erővel csaptak a húrok közé és már fel is csendültek a Twister című „himnusz” dallamai. Itt megjegyezném, hogy az új énekes, Mókos Tamás zseniális választás volt a banda részéről, nem csak a hangja miatt, hanem mert baromi jó frontember. Határozott, magabiztos, még a kis színpadot is rendesen bemozogta és megmozgatta a közönséget is. Nagyjából másfél hónapja zenélnek együtt, mégis egy remekül összecsiszolódott zenekart láthattunk. A Táncolj egyedül következett a sorban, majd az Edda Gyere őrültje után a már jól ismert és nagy közönségkedvenc Megkísértés fokozta a már amúgyis rendkívül jó hangulatot. És itt jött az első meglepetés, amikoris a zenekar köszönetet mondott nekem, hogy ott vagyok és megírom majd ezt a beszámolót amit most olvashattok. A Méreggel folytatták a bulit, majd jött az újabb bejelentés, Levinek a dobosnak reggel született meg a kisfia! Ezúton is mégegyszer gratulálok! A Kőcsillag közepén Murphy is tiszteletét tette, ugyanis Gerynek a szóló végén elszakadt a húrja, gyors gitárcsere szám végén, közben Tomi felköszöntötte, mert tegnap ünnepelte ő is a születésnapját! Ismét nagyon boldogságosat! A koncertet az Ismerőssel és a Túl az éjszakánnal zárták. Elviseltünk volna még néhány dalt, mert egy eszméletlen jó koncertet adtak, de minden jónak vége szakad egyszer, legközelebb is ott a helyem, és aki csak teheti jöjjön el, mert kihagyhatatlan!
A Tobias Sammet Tribute volt az est főzenekara, már a név is elárulja, hogy Edguy és Avantasia remekműveket hallhattunk. Kicsit szívfájdító volt nekem a buli, lévén most először nem álltam velük a színpadon és hihetetlenül jól esett amikor többen odajöttek, hogy hiányzom a bandából. Nekik köszönöm újra, de most nem ez a lényeg.
A srácok a Tears of a Mandrake-kel kezdték a bulit, ami egy hihetetlen jó dal, de a tempója miatt szerintem nem a legideálisabb kezdőszám. Mindenesetre a rajongók elkezdtek ráhangolódni a bulira, de az igazi áttörést a második tétel, a King of Fools hozta meg. Ezután két elég ritkán játszott dal következett, a Painting on the wall és a Nuclear Bast Allstars albumról a Dirty wings, majd végre egy igazi tekerős pörgős számmal, a Down to the Devillel folytatták. Az örök klasszikus Avantasia-ra Yosha is a színpadra lépett, amire bomba robbant a közönségben és hatalmas tombolás vette kezdetét. A Lost in space után az új, The Wicked Symphony albumról elhangzott a States of Matter, majd a Ministry of Saints után a hangulatos, bulizós, együtt éneklős Dying for an Angel. A Promised Landbe ismét Yosha segített be, majd az egyik legsikeresebb Edguy dallal, a Superheroes-al tették fel a pontot az I-re. Rendkívül profin adták elő a jobbnál jobb számokat, de ez egy picit a színpadi élet rovására ment. Akárhogyis kevés volt a hely, egy kis fejrázásra, együtt gitározásra mindig adódik lehetőség, csak élni kell vele. És jó lenne, ha minél előbb találnának egy profi vokálost, mert így sokat veszítettek értékükből a nóták, sokkal jobban üthettek volna. Mindezek ellenére egy felejthetetlen bulival ajándékoztak meg minket Tobias Sammet magyarországi helytartói.
Az Engine zárta a bulik sorozatát és elfogultság nélkül állíthatom, megkoronázták az estét és hatalmasat alakítottak a színpadon.Yosha az egyik legjobb frontember akit ismerek, olyan energia árad belőle, ami rögtön megfertőzi a közönséget és folyamatos a pörgés az első akkordtól egészen az utolsóig. Saját dallal, a Warrior Angellel nyitottak, a rajongók pedig abban a pillanatban tombolásba kezdtek. Nagyon fogós nóta, ha ősszel kijön a lemezük, egyből mindenki bele fog szeretni. Az 
örök metálhimnusszal az I want out-tal folytatták a bulit, amire felhívták a Tobias Sammet Tribute-os Pető Tomit is énekelni. A repertoárban egyébként még helyet foglalt több feldolgozás is, amik a saját számok mellett rendesen a tetőponton tartották a bulit. Ilyenek voltak a Full moon, és a Still loving you a Sonata Arcticától, a Final Countdown ami a zárónóta volt, valamint a Hammerfall Hearts on fire-je. Utóbbinál a közönségénekeltetésnél a dalcím helyett Yosha zsírszalonnát daloltatott, amit lelkesen mindenki gondolkodás nélkül énekelt vele együtt! Hálistennek mindenki vevő volt a poénokra, Yosha pedig nem fukarkodott velük. A cover nóták között természetesen elhangzottak a saját dalaik, az Into the void, a Heroes of Neverland és a készülő albumuk címadó és nyitó nótája, az End of Time. A klub által kiszabott időt rendesen túllépve, de eljátszották az összes tervezett dalt, ráadásként pedig ismét elhangzott a Superheroes, ezúttal ugye az Engine előadásában. Hihetetlen koncertet raktak össze, és kivétel nélkül mindenki jól érezte magát!
Mindent összegezve egy eszméletlen este volt, aki kihagyta, sajnálhatja! De tervben van, hogy ez a hármas fog még közös bulit tartani, ott a helyetek kivétel nélkül!!!
