Rockmaraton, Rockmaraton… Három év telt el azóta, hogy Rádiószinten levonuljunk hazánk első számú Rockfesztiváljára, így épp itt volt az ideje, hogy az idén negyed évszázados rendezvényen ismét jelen legyünk. Ünnepi hangulat a régi közösségben, de új helyen, hiszen az eddigi pécsi malomvölgy helyett most a dunaújvárosi Szalki-szigeten került megrendezésre a Rockmaraton. Hivatalos nulladik nappal, igaz program nélkül, de már nyitott kempinggel és kiszolgáló egységekkel vasárnap vehették birtokba a területet a fémzenére szomjazó rajongók.
A beengedés rendben és viszonylag gyorsan zajlott, így mindenki kényelmesen birtokba vehette sátorhelyeit. Ahogy a szervezők ígérték, rengeteg árnyékos hely várta a bulizni vágyókat. Estére szépen meg is telt a fő-kemping és már a tartalék részek is megnyíltak, hiszen az első nap újabb tömeg érkezett Dunaújvárosba.

Vasárnap este igazából semmi érdemleges nem történt. Lecsúszott egy-két sör vagy bor, megismerkedhettünk a helyszínekkel, a stranddal, ami a dög-melegben igencsak nagy felfrissülést nyújtott az olvadozó rocker társadalomnak. A hajnalig folytatódó ismerkedésnek aztán egy vihar vetett véget, hogy kicsit lehűtse a levegőt és a hangulatot.

Egy több szempontból is eláztatott este után elindultak hivatalosan is a programok a fesztiválon. Kinyitott az egyik legkeretesebb hely, az Offrock tanya, ahol mindenki a kedvére tölthette el az unalmasabb délelőttjeit, különböző programok és játékok társaságában, de sokan a strand felé vették az irányt, hogy kihasználják azt, hogy végre rendesen le lehet magunkat hűteni egy forró rockmaratoni napon.

Négy színpad várt idén minket. A ShortScore Pit és a Hammerworld színpad a hazai bandák fellegvára volt, míg a Monster színpad és a Nagyszínpad a külföldi sztároké, no meg hazánk legjobbjaié volt. Fél hattól hajnalig húzták a talpalávalót az együttesek, mi meg azt sem tudtuk mikor hova menjünk, annyi volt a program. Így sajnos nem tudtam én sem mindenhol ott lenni, de igyekeztem legalább egy picit belelesni minél több programba. Fél hétkor az Omen zenekar bulijával kezdtem meg a heti zenei feltöltődést. Nagyfi Laciékat én máig az egyik legjobb magyar csapatnak tartom. Régen kinőtték már a Pokolgép-gyermek jelzőt, sőt bőven feljebb szárnyaltak már. Egyszerűen nem tudnak hibázni. 25 éve változatlan lelkesedéssel, energiával és profizmussal tolják az Omen szekerét, ahol minden egyes koncert élményszámba megy. Nem volt ez máshogy most sem. Hiába a korai kezdés, a szép számmal felgyülemlett nézősereg nagyon élvezte a show-t, velem együtt. Abszolút a nap bulija már így a legelején.
Később a Rómeó Vérzik és a Road a már megszokott elánnal szántotta fel a színpadot. Bár ismét meg kell jegyeznem, nekem nagyon hiányzik Koppányéktól egy második gitáros. Így is remek bulikat csinálnak, de valahogy nekem már üres egy picit Rómeóék hangzása.
A Road az Road volt megint. Lehet őket szeretni, vagy nem szeretni, de soha nincs gond azzal, amit művelnek. Tavaly egy hatalmas vihar idő előtt elmosta a bulijukat, ezt most bőségesen pótolták a srácok. 
Közben a Monster arénában a punkoké volt a főszerep. Baracka, Kovbojok, Pitbull, Aurora és az elmaradhatatlan Konflikt szórakoztatta a tarajosokat. Bevallom őszintén, nekem az a műfaj nem a szívem csücske, így csak kívülről lestem bele egy-egy buliba, de annyi biztos: a hangulat ott is nagyszerű volt.
A Nagyszínpadot közbe Paddy-ék zárták egy kis ír táncmulatsággal. Kellett ez is a keményebb zenék után. Néha jól esik csak úgy táncolni a kocsmarock hazai királyaira. Akiket még mindenképpen megemlítenék, az a Kill With Hate death metálos darálása. Ők basztak oda legjobban az első napon. Még egy-két sör, aztán rápihenés a keddre, ami a maga Thrash metál felhozatalával a legbrutálisabb napnak ígérkezett az idei Rockmaratonon. Nagyjából így is lett.

Kedden kimaradt a strandolás, ugyanis igen szeles és felhős délelőttre ébredtünk.
Elvoltunk az Offrokban, ittuk a kis bambijainkat, majd a Nagyszínpadon belecsaptunk a darálásba. A Nuclear Assault nekem kicsit ugyan erőtlennek tűnt, de így is sokan élvezték, majd a Moby Dick következett, hogy klasszikus értelemben letépjék az arcunkat. Szókimondó dalaik immáron 35 éve pusztítják a hazai rockbázist. Nem lehet őket nem szeretni. Durva és kegyetlen, de pont annyira, hogy még élvezni lehessen. Repkedő hajzuhatagok és pogózó emberek hada volt jellemző erre a bő egy órára. Kemény volt, de közel sem annyira, mint ami ezután jött. 
A német Destruction, ahogy neve is sejteti igazi pusztítást hozott. Már tavaly a Fezenen is bizonyítottak, igaz akkor stílusidegen közegben, hiszen Tarja előtt fellépni nem volt hálás dolog a közönség szempontjából, de becsülettel zúztak a srácok. Most viszont csupa thrasherrel körülvéve nem volt kegyelem.
death angel 20150722 Olyat zúztak Mark Sifingerék, hogy attól minden ember arca padlót fogott. A legkeményebb speed-thrash, amit a műfaj valaha magában hordozott. Ehhez képest a Moby Dick lágy pop zene, meg úgy minden más is. Igazi csemege volt ez a Német Thrash-szentháromság egyik zászlóshajójától. Itt persze még nem volt vége az estének. Jött az egész hét egyik legnagyobb headlinerének számító Death Angel zenekar.
Na, ezt nevezem koncertnek! Tökéletes hangzás, egy zseniális zenekar, akik apait-anyait beleadva bebizonyították, hogy nem csak a mainstream amerikai thrash létezik. Igenis van sok más igényes banda is, akik úgy szólnak 2015-ben, hogy az nem ódivatú, mégis teljesen beleillik műfajába. A filippínó gyökerekkel rendelkező csapat szerintem mindenkinek tetszett. Tökéletes volt, úgy, ahogy van. Sok ilyet szeretnék még látni.

A többi színpadon sem volt megállás persze. A Monster Arénában az Agnostic Front és a Black Dahlia Murder zúzta szét az arcunkat. Igaz, utóbbi igencsak rosszul szólt, mondjuk ezen a színpadon sajnos elég sok minden más is a héten. A Hammer arénában pedig a Hortobágy HCC repítette le a fejünket ismételten. Mindig rájövök, ők élőben mennyire jó zenét is csinálnak. 

Persze akik nem akarták az aktuális koncerteket hallgatni, azoknak is akadt bőven elfoglaltság. Karaoke, Rockdiszkó, vagy csak lazulás a Duna parton a haverokkal. A Fesztivál területén kívül a Kaptár nevű egység volt hivatott az alkohol kiszolgálására, és ahogy néztem, nap, mint nap bőven tele volt a helység. 

Egy jó keddi nap után nem volt más hátra, mint hogy megpihenjünk, és rákészüljünk a szerdai Folk és Punk mennyországra, a Koorpiklaanival, az Arkonaval, és a The Exploiteddel.

További képeink a Facebook oldalunkon érhetőek el ITT!