A mai napig nem tudom, miért mondta le az Anthrax a tavalyi Fezen-re tervezett fellépését, viszont még a legracionálisabb magyarázat sem tudná az emiatt érzett csalódottságom ellensúlyozni. A For All Kings véleményem szerint a 2016-os év egyik legjobb lemeze volt, mióta Joey visszatért a mikrofonhoz, a banda teljesen új lendületet kapott.

Az Among The Kings Tour más zenekaroknál már sikerre vitt turnéelemeket próbál ötvözni. A program első felét egy közönségszavazás alapján válogatják össze a dalokat, a második részben pedig az Among The Living-et játszák végig az album harmincadik születésnapja alkalmából. Mivel az Anthrax az utóbbi időben főleg fesztiválfellépéseken és előzenekarként volt csak elcsíphető, az ötletek eredetiségének hiánya egyáltalán nem jelentett problémát, azt is megkockáztatnám, hogy minden további nosztalgiaelőadásnak fel van adva a lecke! A turné glasgow-i állomása teljes egészében rögzítésre került, erre a norwich-i koncertre közvetlenül ez után került sor, borítékolható volt tehát, hogy a formával nem lesz gond.

A The Raven Age kíséri végig az Anthrax-et ezen a turnén, akik valószínűleg milliószor meg fogják kapni, hogy csak a Steve Harris kapcsolatnak köszönhetik ezeket a lehetőségeket… Elég hálátlan szerep a világ egyik legelismertebb basszusgitárosának gyerekeként rockzenét játszani, kiváltképp akkor, ha az adott zenekar jó. A zenei alapok teljesen rendben vannak, az énekes Michael Burrough hangja és karaktere is megjegyezhető, kíváncsian várom a Darkness Will Rise albumot.

Az Anthrax az A.I.R. első hangjától kezdve hatalmas iramot diktált. Joey, Scott és Frank folyamatosan mozgásban voltak, látszólag minden erőlködés nélkül képesek az állandó ugrálás, headbangelés és villázás ellenére halálosan precízen és feszesen játszani. Joey az éneklés mellett egy komplett színházi előadást is lehozott, ahogy mikrofont kerül a kezébe, előjön belőle az infantilis énje és képtelen leállni. A klasszikus, zúzósabb tételeket a Breathing Lightning-gal vezették le, ez volt számomra az est egyik fénypontja. A kívánságműsort egy 10 perces átszerelés követte, amelynek során előkerült pár lépcsősor, kifutó, illetve a klasszikus háttérvászon. Az ehhez hasonló szünetekben általában valami nem túl hangos kommersz, középtempós háttérzenét szoktak bedobni, amit aztán nagy lendülettel és hangerővel követhet az élő zene, a kontraszt miatt a közönség eleve hanyatt vágja magát. Az Anthrax bedobta a Slayertől a Reign in Blood-ot, és nem fájt nekik egy ilyen klasszikus után színpadra állni. Az Among The Living mai füllel is egy nagyon erős lemez, a dalok nem az albumon hallható sorrendben követték egymást, mivel élőben nem feltétlenül működik a lemezes felépítés, ez a kiszámíthatatlanság kimondottan jót tett a programnak. Két helyen éreztem megülni a hangulatot, az A.D.I. / Horror Of It All alatt volt az az érzésem, hogy ezt csak kötelező volt eljátszani, a gitárszóló helyett pedig bedobhattak volna bármi mást. Maradjunk annyiban, hogy ez legyen a legnagyobb probléma minden koncerten, a két óra feletti játékidőbe ez is bőven belefért.

A turné március 12.-én lesz megtekinthető a Barba Negrában, csakis ajánlani tudom mindenkinek!

A Barba Negrás buli Facebook oldala