Ha fellapoztál valaha egy rockmagazint, ha rendszeresen pörgeted a hírfolyamodat, ha csak heti egyszer elmész egy metal koncertre Budapesten, garantáltan találkozol Szög, vagyis Szabó Gergely nevével. Olyan zenekarok zeneszerzője, billentyűse, mint a Mandara és a Dalriada – hogy csak a legismertebbeket említsem. Van is bőven mesélni való, hiszen most leginkább a Dalriada táján készülődnek izgalmas dolgok. Többek közt erről is beszélgettünk a Mesterrel, vagyis Szöggel.
- Először is beszéljünk egy kicsit rólad. Klasszikus képzettségű, különböző zeneiskolákat végzett zongorista, billentyűs és zeneszerző vagy. Tulajdonképpen mivel foglalkozol a mindennapokban, a zenekaraid mellett?
Köszöntöm a Rockvilág.hu olvasóit! Fő tevékenységem a zongoraoktatás. Napi szinten immáron 8. éve tanítok gyerkőcöket – szinte minden létező stílusban. A kottaolvasás és az alapszintű zeneelmélet elsajátítása kulcsfontosságú tényezők nálam, de mivel elsősorban a zenélés és hangszeren játszás örömére nevelem őket, ezért fontosnak tartom a műfajfüggetlenséget: klasszikus- és pop/rock dalok mellett rajzfilm-, játék- vagy filmzenét ugyanúgy megtanítok nekik.
- Annyira magától értetődő volt a zenei pálya, hogy nem is gondoltál másra? Kiskorodban minek készültél?
Apám a 80-as években klasszikus alapokkal rendelkező bárzongoristaként kereste a kenyerét. Sőt, előtte egy rockzenekarban billentyűzött. Babakorom óta minden áldott nap láttam őt otthon klimpírozni, ezért nem morfondíroztam sokat a dolgon: megkértem szüleimet, hogy írassanak be egy zeneiskolába.
Ugyanakkor a zongorázás mellett az úszást talán még fontosabbnak tartottuk egy ideig.
Kiskoromban erősen asztmás voltam. Ápolónő édesanyám javaslatára 3 évesen elkezdtem úszni, és azonkívül, hogy teljesen kigyógyított a betegségből, eldöntöttem: úszó leszek. 1990-91 környékén megszállottan lestem a TV-ben Egerszegi Krisztinát, Darnyi Tamást és a többieket, illetve alapjáraton imádtam a vizet. Alsós általános iskolásként – már az FTC igazolt úszójaként – a suli előtt minden reggel 6-tól 7-ig edzettünk, nyaranta úszótáborokban vettem részt, és persze temérdek mennyiségű úszóversenyen szerepeltem. Majd 10 évesen egy betegség miatt több hetet ki kellett hagynom, és onnantól sajnos nem sikerült visszaküzdenem magam a legjobbak közé. Ekkoriban az énekkarral már többször jártunk külföldön, a zeneiskolában pedig több fellépésen voltam túl, így egyre inkább ráálltam a zenei témára.
Az úszás ma ugyanúgy az életem része, hisz heti szinten járok uszodába. A testem karbantartása elengedhetetlen ahhoz, hogy bírjam a mindennapos strapát.
- Számomra kicsit olyan vagy, mint Tarja vagy Tuomas: mindketten többször nyilatkozták azt különböző interjúkban, hogy ők nem kifejezetten metal arcok. Főképp Tarja nem, aki szintén klasszikus képzettségű. Egy zeneszerzőt, aki a komolyzene felől érkezik, mi késztet arra, hogy azt pont a metallal ötvözze? Elképzelhető, hogy megelégednél csak a komolyzenével vagy a filmzenével, mint mondjuk Hans Zimmer vagy Ennio Morricone?
Semmiképp sem tartom magam rockernek vagy metalosnak. Ezt fontos kihangsúlyoznom. A klasszikus- és filmzene számomra örök elsők.
Kamaszkoromban kezdtem el beleásni magamat a keményebb műfajokba: Queen, Guns N’ Roses, Iron Maiden, Manowar, Metallica stb. Jó, óvodásként már ugra-bugráltam a Smells Like Teen Spirit-re, de először ekkor érintett meg igazán. Éreztem azt a plusz lelki töltetet, amit mondjuk egy Bach- vagy egy Schumann-darab játszása közben. Azt gondolom, hogy a klasszikus zeneszerzők többsége ma óriási metalrajongó volna – csak a hangszerelés különbözik „egy kissé”. A metalban ugyanúgy ott van a nyers erő, az őszinte érzelmek élénk, dinamikus hangbeli ábrázolása vagy a rapszodikus hangulat – azzal a különbséggel, hogy az erősítőkkel, a torzított gitárokkal és a dobok előtérbe helyezésével talán még intenzívebben hat az emberre. Szóval ez lehet az ötvözés miértjének a kulcsa.
A másik kérdésre reagálva: könnyen elképzelhető, igen. A metálos agymenéseimet persze még hosszú éveken át szeretném csinálni, ellenben életem második felében szívesebben lépnék fel hangversenytermekben vagy komponálnék komolyzenei műveket.
- Három és fél éve vagy billentyűse Magyarország egyik legsikeresebb metal bandájának. Hogyan értékeled, ami eddig történt a zenekar háza táján? Most is követem az eseményeket, de az utóbbi időben kifejezetten kapkodtam a fejem! Mi újság ezzel a spanyol fesztivállal?
Rengeteget tapasztaltam zeneileg, stúdiómunkában, koncertezésben, szervezésben és emberileg egyaránt, valamint gyönyörű helyekre juthattunk el az évek során, szóval mindenképp pozitívan értékelem.
Spanyolországba kaptunk egy csábító felkérést, amit elfogadtunk, ennyi. Jó érzés a Rocklegendák nevű fesztivál fellépői közt lenni, tény.
- Olvastam, hogy mentek Svédországba is, a Sabaton meghívására. Ez hogyan jött?
Nemrégiben bekerültünk az „RTN Touring” nemzetközi koncertszervező ügynökség „Rising Talent Agency” részlegébe, ahol fiatalabb, feltörekvő bandákkal foglalkoznak, és innen jött a Sabaton Open Air-es felkérés. Reméljük ez által a jövőben még több országba eljuthatunk majd.
- Január 19-én érkezik a nyolcadik stúdióalbum, a Nyárutó. Mit árulhatsz el már most a lemezről?
Úgy érzem, ez az eddigi legjobb, legkimunkáltabb Dalriada lemez. A dalok epikus jellegét teljes mértékben kimaxoltuk, a hangszerelés és a megszólalás szintúgy etalon, köszönhetően a Denevér Stúdiós Töfinek, aki szívvel-lélekkel dolgozott a keverésen, valamint a Finnvox-os Mika Jussila-nak, aki a masterelést végezte. Ő egyébként olyan zenekarokkal dolgozott már együtt, mint a Nightwish, az Apocalyptica vagy a Stratovarius. A szakma egyik legnagyobbja.
- Hogyan álmodjátok meg a dalcímeket? Szemet szúrt pl. a Thury György balladája, mely az új albumon szerepel majd, és nem tűnt ismerősnek a név. Ő kicsoda? Egyáltalán hogyan születik meg nálatok egy dal, ki írja a szövegeket, ki néz utána a történeti forrásoknak?
A zenekarban Ficzek Andás a fő agytröszt. Ő a zeneszerző és a szövegíró, rendszerint ő néz utána a történelmi háttérnek vagy épp a népzenei forrásoknak.
Thury György a magyar „El Cid”, egy végvári vitéz és várkapitány, aki a 16. századi európai oszmán hódítás ellen küzdő magyar seregek egyik legjelentősebb alakja volt.
- Azt is látom, olvasom, hogy külföldön nagyon szeretnek titeket. Szerinted mitől ilyen vonzó és magával ragadó a Dalriada a külföldi metalosok számára? (Nem csak arra gondolok, hogy számukra egzotikusan hangzó nyelvünk van.) Szokták énekelni a szövegeket? Mit tapasztaltál ezzel kapcsolatban? Hol volt eddig a legnagyobb sikeretek?
A dallamközpontú, népzenei elemekkel tarkított, heavy / power metal alapú zenénk magyar szövegekkel mindenképp kuriózumnak számít. Emellett élőben egyenesen tarolunk a színpadon, zúzunk, mint az állat, és persze headbangelünk ezerrel.
Minden külföldi bulinkon van pár ember, aki szinte végig énekel, méghozzá látható módon a helyes szövegeket. Biztos mind nyelvész vagy nyelvkutató, én nem tudom, mindenesetre jó érzés!
A legnagyobb sikereink talán Oroszországban és Franciaországban voltak. Az oroszok teljesen elvetemültek: a Folk Summer Fest-es koncertünk alatt például végig táncoltak, őrjöngtek, utána meg úgy fogadtak minket a signing session-nél, mintha mi lennénk a magyar Beatles. Pedig csak a magyar Dalriada vagyunk.
Az egyik francia bulinkon valamelyik dal közben egyszer csak leült az első 15-20 sor, és kollektíve elkezdtek hajóevezést imitálni, közben kürtöket fújtak, mi meg csak néztünk. Óriási.
Hozzáteszem, külföldön általában mindenhol szívélyesen fogadnak, a szervezők és a rajongók egyaránt.
- Eddig hogy néz ki a menetrend, megvannak már az itthoni bulik dátumai?
A héten kezdődik a hazai turnénk. A Barba Negrás budapesti nyitóbuli lesz Tadeusz utolsó fellépése, és ekkor mutatkozik be a dobok mögött Monostori Ádám (Vesztegzár). A turné márciusig tart, majd áprilisban Japánba megyünk, ahol 3 koncertet adunk az Orphaned Land és a Myrath társaságában.
- Anemjóját… Koncert a Myrath-tal és az Orphaned Landdel? JAPÁNBAN??? Ezt hogy sikerült összehozni? Magyarországra nem jöttök ebben a felállásban?
Bizonyám! Tűkön ülve várjuk már! E két nagy név mellett a japán szervező szükségét érezte egy „special guest” meghívásának, és végül minket választott.
Tiszta szívből örülünk, hogy ott lehetünk, de elhozni nem tudjuk őket. Nem a mi reszortunk.
- Magyarországon, valamint európai szinten mely nyári fesztiválokon láthat titeket a közönség?
Nyárra eddig 4 bulink fixálódott le: a dunaújvárosi Rockmaraton, a cseh Masters Of Rock, a svéd Sabaton Open Air és a spanyol Leyendas Del Rock, de még várható pár dátum a közeljövőben.
- Beszéljünk egy kicsit a Mandaráról is. Mostanában hogy állnak a dolgaitok?
Szinte a teljes tavalyi évben az új Dalriada lemezzel foglalatoskodtunk, így nem maradt elég időm a Mandarára. Idén megpróbálom befejezni a debütáló nagylemez megírását, aztán meglátjuk mikor sikerül stúdióba vonulnunk. Addig, míg nem érzem 200%-osnak a végeredményt, biztosan nem.
- Nagyjából ugyanakkor (2014-ben) indult a Mandara, amikor bekerültél a Dalriadába. Nem okozott gondot? Bírtad a gyűrődést?
Hivatalosan 2014-ben indult, igen, azonban az EP-n szereplő 5 dalt már 2008-09-ben megírtam, a felvételeknek pedig csak 2015 végén álltunk neki, szóval egyáltalán nem okozott gondot összeegyeztetnem a kettőt.
- Hogyan indult a történet? Milyen megfontolásból lett egyből három énekesetek?
A történet még 2008-ban indult. Ekkor végérvényesen eldöntöttem, hogy szeretnék egy power metal bandát, miután egyre több ötletemet pingáltam papírra (vagy épp kottaszerkesztő programba). Azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal, de folyamatosan dolgozom rajtuk: eddig úgy 15-20 dalkezdemény halmozódott fel az évek során. Ugyanakkor a 2008-13 közti időszakban cirka 5-6 bandában, meg különböző zenei projektekben vettem részt, sőt, kórusban énekeltem, így kissé elhanyagoltam a zenekart. Aztán 2014-ben gondoltam egyet: először összecsődítettem a hangszeres bagázst, majd megkérdeztem a Rocktenors-os pajtikat, hogy volna-e kedvük részt venni a dologban, és igent mondtak. Hogy miért lett 3 énekes? Először igazából csak az egyiküket akartam, de úgy éreztem, hogy szépen fel tudnám köztük osztani a számokat – stílusban, hangulatban, énekdallamokban vagy például az adott dalhoz szükséges hangterjedelmet nézve.
- Melyik a te igazi világod: a népzene, a power metal vagy a klasszikus zene? Mind egyformán kedvesek neked vagy tudnád őket rangsorolni?
Ahogy már említettem, számomra a klasszikus- és a filmzene a „námbörvánok”, utánuk viszont a rock és a metal következnek. De ha jobban belegondolok, az összes műfajt kedvelem valamilyen szinten. Egyszerűen magát a zenét szeretem. Zenei mindenevő vagyok. Az autentikus népzenétől vagy a new orleans-i jazztől kezdve az avantgarde, progresszív, fúziós muzsikákon keresztül a techno-ig tényleg mindent meghallgatok. A lényeg, hogy valamilyen szinten – hangzásban, dallamokban, hangszerelésben, szövegileg vagy hangulatában – megérintsen.
- A Mandarával mik a terveid? A zenekari FB oldalon olvasható egy kis utalás, miszerint már készül a tavaly nyáron megjelent „Way Of Dreams” EP folytatása. Pontosan milyen folytatásra is lehet számítani?
Jelenleg a legtávolabbi tervem egy 4 lemezen át tartó történet megvalósítása, méghozzá a lehető legepikusabb módon: mind zeneileg, mind szövegileg egy saját „Mandara-világot” akarok felépíteni. Még rengeteg melóm van vele, de türelmet kérek, megéri majd várni rá.
- Mi az, amit még szeretnél elérni, megvalósítani, és eddig nem sikerült?
Turnézni az USA-ban, Dél-Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandon, valamint szimfonikus zenekarral meg kórussal kiegészülve előadni a saját szerzeményeimet akár „metalszínpadokon”, akár hangversenytermekben. Továbbá a távoli jövőben szívesen komponálnék filmzenét és klasszikus zenei darabokat. Meglátjuk mi sül ki belőle…
- Sok sikert kívánok a továbbiakhoz, és nagyon köszönöm a rám szánt idődet! J
Köszönöm szépen, és én köszönöm a lehetőséget!
Írta: Kárhozottak Királynője (Kovács Eszter)
- 01. 16.
