Van egy furcsa nevű banda Budapesten. A Delirium Falcon. Aki volt már koncertjükön, biztosan megjegyezte a nevüket (és persze a zenéjük sem egykönnyen felejthető). Miért, mi legyen? Fapumpa? Vagy Detroit Falcon? – mondják nevetve a srácok. De abban semmi pláne nincs, túl egyszerű lenne kitalálni, miről van szó… 

– A DF tagjai több formációban játszottak, egyikünk sem ma kezdett zenélni. Kijátszottuk már magunkból a „kötelező gyakorlatokat”: kreatív saját számok, blues, rock, funky. Ki tudja, hány stílus után egy sms-vel kezdődött minden. Ifjúkori együttzenélés után évekig más utakon jártunk. Aztán egy reggel elküldtem Levinek egy rövidke üzenetet: „Zenélünk?” Ezt a rá jellemző választ kaptam: „OK”. Néhány perccel később átküldött nekem egy ugyanilyen lényegretörő, a közös zenélés stílusához iránymutatónak szánt MC5 dalt (Kick out the Jams). Levi válasza és a dal egyformán esszenciális. És mindkettő sűrű, kristálytiszta rokkendrol – meséli Zoli.

– Magyarországon senki nem nő fel MC5-on, én sem. Minden mást hallgattam, ami rock, blues vagy azon túl van, de számomra senki sem foglamazott olyan sallangmentesn, tisztán, mint az MC5. Most, hogy már jól beleástuk magunkat a storyba, látszik, hogy ők az amerikai rock egyik alapvetése, de a britekre is nagy hatással voltak/vannak. Alice Coopertől, Lemmy-ig találkozunk a rájuk való hivatkozásokkal. Szinte mindenki „benyögi” egy-egy interjúban a zenekar nevét. Eleinte ezen mi is csodálkoztunk, de ma már egyáltalán nem lepődünk meg rajta. Amerikában megkerülhetetlen alap az MC5, Magyarországon alig ismertek.

Nem jelent ez akadályt számotokra?

– De, de egyszerűen miután belekóstoltunk, számunkra nincs választás. Az MC5 közvetlensége, fogalmazása és formái után sokminden giccsnek tűnik, amit addig csináltunk, ki-ki a saját zenekaraiban. Kicsit olyan, mint megvilágosodni. És persze aztán ezt az érzést tovább akarja adni az ember. „Ezt hallgassátok!” „Hé, ide figyljetek!”

De egy zenei irány a ti zenei gondolkodásotokat is beskatulyázza nem?

– Furcsa, de nem! Maga Wayne Kramer (MC5 gitáros) az egyik legnyitottabb és legközvetlenebb ember, zenész, akit láttam – már amennyire bárki megismerhető innen az internet másik szegletéből. Inspiráló és befogadó minden megnyilvánulásában.

– Ez minket is ösztönöz, hogy azért ne ragadjunk le egy dolognál. Utunk következő lépcsője tehát az volt, hogy szépen felkutattuk, kikre és hogyan hatott az MC5, milyen a zenei kultúra szülőváruskban, Detroitban és olyan dolgokra leltünk, amelyek igazán klasszak. Ezeket is bevettük a jelenlegi programunkba. Szinte teljes képet adunk az MC5-ról és zenei hatásairól a 60-as évektől napjainkig.

Jó sokszínű!

– Igen, de valahogy mégis egységes. Köszönhető ez a Delirium Falcon megszólalásának. Autentikus, de egységes a sound, amikor egy ős garázs szám, egy The Who vagy egy Motörhead megszólal. Nem lóg le semmi, egységes, esszenciális J élményre törekszünk.

A Motörhead???

– Igen, Lemmy a Motörhead megalakulásakor „olyan bandát akart összehozni, mint az MC5”. Nem maradhat ki ő sem a műsorból, és hiszed vagy sem, remekül beleillik. Ő is egyszerűen, sallangmentesen fogalmazott. Minden a helyén van.

– Ahogy próbáljuk körbejárni a Detroit-jelenséget és hatásait, egyre inkább látjuk, hogy mennyire hiánypótló ez az őszinte fogalmazásmód, mert elementáris erővel tud hatni. Szinte érezzük, ahogy a közönség rácsatlakozik egy-egy dalra, ahogy töltjük fel őket zenével, mint egy akkumulátort. Mivel Magyarországon nem jelentek meg ezek a zenék ennyire összeszedve, valahol ez egy kicsit kulturmisszió is.

Ez kicsit átfogó nem?

– Azt hiszem, igen! Akinek ez a rész kimaradt és kedveli a rockot, annak azért érdekes, aki még nem hallott róla, mert a Nirvánától számítja a rock megszületését, annak meg azért. Aki meg hallott róla és ismeri, annak azért – szerencsére amerikai koncertlátogatóinktól egyenlőre csak lelkes visszajelzéseket kaptunk, úgyhogy reméljük rendben van a dolog. Nekik több referenciapontjuk van a stílust illetően.

Továbbiak? Saját számok?

– Egyelőre fürdünk ebben az „elektromosságban”, aztán ki tudja, talán kipattan belőle egy nap valami. Valami magyar fordítása a detroiti undergoundnak J. Addig is élvezzük minden percét, amit a közönséggel tölthetünk és reméljük egyre kevesebb és kevesebb szót kell vesztegetnünk arra, hogy a körülírhassuk mit is játszik a Delirium Falcon, mert mindenki képben lesz itthon is Detroitot illetően. Mi meg inkább zenélni szeretünk.

Utolsó kérdés? Mikor és hol vagytok láthatóak, hallhatóak legközelebb?

– Lesz néhány fellépésünk az ősszel. De a legjobban a budapesti Hunnia Art Bisztrós fellépésre készülünk, október 27-én.

Ott találkozunk!