Már az Árnyak óta szeretnék összehozni valami ilyet. Nos, egyik fiatalkori álmodozásom vált a mai nappal valóra. Beszélgető partnerem nem más, mint Molnár Róbert, az egykori Árnyak és a jelenlegi October zenekar énekese, szövegírója.

Üdvözöllek!

Vé: Szeretnél olyan interjút, amiben már nem kapargatják az Árnyakos dolgokat vagy igazából egyszer, s mindenkorra összeforrt veled az Árnyak és az October?

Robi: Nézd, a minap Czutor Zoli azt mondta nekem, aki már réges régóta eljött a Nyersből és csinálja a Belmondót, hogy őt még mindig úgy ismerik, mint a Nyers énekesét. Ehhez hozzá kell szokni. Bizonyos értelemben, nekem is hozzá kell szoknom, hogy amíg az October nem lesz sikeresebb, mint az Árnyak, addig én az Árnyak énekese leszek és ezt nyilván a banda tagjainak is el kell fogadni, meg nekem is el kell fogadni, ez van.

Vé: Az Árnyakban megismertünk egy olyan Robit, akit nagyon inspiráltak a nők. Viszont itt, az October másabb. Sokkal felnőttesebbek a szövegek, sokkal inkább mélyebbek(Robi közbevág: eltelt 20 év…). Ezt a 20 évet, hogyan tudnád összegezni, a két zenekar szempontjából?

Robi:  Amikor az Árnyak megalakult, akkor én rocksztár akartam lenni.És nagyon nagyon vaskos volt a hiúsági kérdés ebben. És nagyon érdekelt a saját depresszióm és gyakorlatilag csak a magam élvezésével voltam elfoglalva és az volt az én nagy titkos vágyam, hogy egyszer valaki öngyilkos legyen a koncertünkön.  Ez ócska nagy parasztságnak tűnik így, nyilván 20 év elteltével, de nincs mit tagadni, ez akkor így volt. És nyilván, amit én tudtam, kihoztam magamból és a zenekarból is kihoztunk mindent, amit csak lehetett. Szerencsére senki nem lett öngyilkos(nevet..)és aztán ennek vége lett.  Aztán kellett, hogy ez elcsituljon bennem és kellett utána ahhoz is idő, hogy megtaláljam a saját hangomat úgy, hogy az már nem a magam hiúságáról, meg tetszelgéséről, meg páváskodásáról szóljon, hanem arról, hogy mit akarok én mondani a világnak,  ami nem csak rólam szól. És nyilván, hogy nagyon sokat értem, nagyon sokat tanultam azért, mert született  egy fiam és nagyon sok mindenre megtanított engem.  És most már rohadtul nem csak magammal vagyok elfoglalva, hanem keresem azokat a gondolatokat, amelyek nem csak rám érvényesek, hanem a hallgatóságra is és mindenkire és nem csak magamat látom viszont a saját szövegeimben, mint egy tükörben,  hanem más is tükörnek érezheti a szövegeimet és más is megtalálhatja benne saját magát, nem csak engem. Talán ez a legnagyobb különbség a két banda között számomra. Legalább is a szövegvilágban.
ARVE Error: The [[arve]] shortcode needs one of this attributes av1mp4, mp4, m4v, webm, ogv, url

Vé: Említetted a fiadat. Mi is vagy első sorban, apa vagy zenész?

Robi: Első sorban apa vagyok, ez 10 éve így van, merthogy ez a legfontosabb. És ez az én lényegem és legfontosabb dolgom. Másrészt meg vagyok egy média szakember, ha mondhatok magamról ilyet, mert már több, mint 20 éve rádiózom, tévézem, írok, meg színpadokon vagyok. Nyilván a rock&roll, meg a zenélés, az olyan, mint a levegő. Tehát, hogy folyamatosan tele van az agyam dallamokkal, dalszövegekkel. És talán ezek a legfontosabb dolgok, amikből én össze vagyok gyúrva. Nyilván vagyok emellett egy csomó dolog, egy perverz szeretőtől kezdve, az amatőr lakberendezőig, meg a sátrazás szerelmesétől kezdve, a sebesség szerelmeséig, minden. De engem alapvetőleg – és ezért is vagyok rádiós – érdekel a világ. Mindenestől. Tehát egy csomó dolog érdekel engem, de a rock & roll, az maga a levegő.

Vé: Mi az, ami téged első sorban inspirál?

Robi: Tele hassal, nem lehet jó dalt írni. Ha az ember ilyen felszínes, jókedvű, minden megvan, minden happy, abból nem lehet katartikus dolgot kihozni. Katartikus dolgot abból lehet kihozni, ha az ember szarban van. És hála Istennek – teszem hozzá, úgy félig-meddig és ez viccesen fog hangzani -, azért minden nincsen rendben. Tehát egy csomó dolog, engem is nyomaszt. Azért a depresszióra való hajlam, továbbra is itt van bennem, mint nagyon sok emberben és engem az inspirál, ha valami nagyon valamilyen. Ha nagyon, nagyon boldog vagyok, ha nagyon, nagyon szomorú. Tehát, hogy engem a saját végleteim inspirálnak. És ilyenből azért mindig akad bőven, bármennyire a középút felé törekszem mindig és az extrémitásokat, ha megélem magamban azt próbálom rendbe rakni, nem pedig lubickolni benne, de mégis ezek azok, amik inspirálnak.ARVE Error: The [[arve]] shortcode needs one of this attributes av1mp4, mp4, m4v, webm, ogv, url

Vé: Mesélj kérlek a Rockvilág hallgatóinak, olvasóinak, a zenekar új felállásáról. Zoli(Lázár Zoltán)maradt ugye, mint társszerző.

Robi:  Nekem mindig kell egy zeneszerző azért, hogy tudjak szöveget írni. Én önmagában, csak egy közepesen szar hangú szövegíró vagyok. Nem több, nem kevesebb. Nekem kell egy zeneszerző, aki egyrészt ír olyan dalokat, amiket én szeretek, másrészt pedig olyan dalokat ír, amik engem inspirálnak, mert én úgy írok szöveget, hogy van egy kész dal és arra írom a szöveget. És azt felvesszük próbán és akkor jön a szövegírásnak a sokszor nagyon nehéz időszaka.És Zoli nélkül nem lenne October. Mint ahogy az Árnyaknak is azért lett vége, mert a zeneszerző-gitáros Pista kilépett és akkor azt mondtam, én, nélküle aztán nem. És az Octoberrel is így vagyunk. Azért van October, mert Zoli benne van ebben a csapatba és nagyon akarta, hogy legyen, én pedig a zeneszerzőmre hallgatok.

Vé: Tehát akkor benne is találtál egy lelki társat, így a zenén belül..

Robi: Olyan ezt, mint egy Cseh Tamás, Bereményi dolog, csak sokkal kisebben, de nem akarom magam hasonlítani senkihez. De nekem, ő a Bereményim. És ő bármit csinál, a próbateremben, a zenében, amikor mi együtt vagyunk, akkor számomra ő egy tökéletes zeneszerző és egy fantasztikus zenész. És nélküle nem lenne semmit. A dobos egy nagyon kedves barátom, Molnár Balázs, akivel csináltunk egy akusztikus zenekart, még pár évvel ezelőtt. És ez olyan jól sikerült, hogy Németországot is megjártuk együtt. És egy zseniális dobos és egy nagyon, nagyon jókezű gitáros is. De tényleg, egy zenebohóc. Adsz a kezébe egy hangszert, mire elszívsz egy cigit, megtanul rajta játszani. Zseniális a kölyök. A billentyűs( Molnár Bianka) az ő barátnője, aki ráadásul a bátyámnak a lánya. Ő egy csupa humor, csupa szív, hatalmas lelkű leányzó és hát nálunk a családba, mindenki zenél.  Édesanyám is csodagyerekként, zongoristaként kezdte, 5-6 évesen már Beethovent zongorázott. A bátyám is kiváló metal gitáros és lépett már fel velünk. És a basszusgitáros fiatalember(Diós Dávid) szintén nagyon régóta jó barátunk. Ő a szolnoki Recoveryben játszott és onnan újítottuk be. Hát ő az, aki gyakorlatilag nem beszél. Egy olyan fiatalember, akit ha kérdezel és nagyon odafigyelsz és többször megkérdezed, akkor válaszol. De alapvetőleg úgy csendben van, nézi a világot és közben olyanokat játszik, hogy meghülyülsz tőle. Tehát más csak pofázik a próbán, ő meg csak úgy hallgat, fülelget aztán játszik egy olyat, hogy hanyatt esel tőle és azonnal stúdióba akarsz menni. A másik gitáros Simon Robi, ő nekem életem egyik legfontosabb zenésze. Már az első October albumon ott volt, alapítója az Octobernek, csak a második lemeznél, annyira nem volt ideje a munka mellett, hogy azt nem merte bevállalni, viszont most visszatért hozzánk. Hát ő az, aki gyakorlatilag úgy gitározik, mint Slash. Hasonló cuccal, teljesen hasonló stílusban és keveset játszik, de olyat játszik, aminél én jobbat, kitalálni nem tudnék. Tökéletes minden hangja. Amit ő lefog, az számomra tökéletes. És sokszor, azt a néhány hangot, amit ő játszik, sokkal jobban szeretem, mint az egész dalt szövegestől. Tehát sokszor csak azért hallgatok végig egy-egy October dalt, hogy halljam azt a néhány hangot, amit ő játszik.  Én szerelmes vagyok a hangjaiba, amit játszik a gitáron. Fantasztikus vele együtt zenélni.

Vé: Mit vártok így, a mostani felállástól? Másabb lesz a zene világa? Egy picit keményebb talán vagy marad minden úgy, ahogy volt is?

Robi: Marad az, ami volt is, maradnia is kell. Hiszen Zoli nem változott és én sem változtam. Nyilván van egy másik ritmus szekció, de a két gitár, meg az ének az ugyan az marad. Meg lett végre egy állandó billentyűsünk. Nagy változás nem lesz. Az új tagok jobban szeretik a keményebb muzsikát és várható egy kis keményedés valószínűleg, de például most ez a dal, amit írtunk, ez egy középtempós dal zúzós gitárokkal, de nem keményebb, mint az eddigiek. Visszük tovább a magunk útját és hála Istennek, van egy olyan menedzserünk (Boltsek Andrea), aki nagyon sokat segít, pedig csak néhány hete léptünk kapcsolatba, meg nagyon sok helyen visszavárnak minket játszani. Úgyhogy szépen lassan építjük fel újra önmagunkat.

ARVE Error: The [[arve]] shortcode needs one of this attributes av1mp4, mp4, m4v, webm, ogv, url

Vé: Mit gondolsz, ezzel a kis vérfrissítéssel, lehet számítani közönség frissítésre is?

Robi: Azt gondolom, hogy az alatt az idő alatt, amíg a zenekar inaktív volt, azért ment ám a hírünk. És nagyon sokan megismertek minket, amíg mi nem játszottunk. Olyanok, akik nem ismertek, mikor aktívak voltunk. És azt gondolom, többen vannak már akik kedvelik az Octobert, mint pár évvel azelőtt. Viszont azt is látnom kell és tudnom kell, hogy a miénk azért rétegzene. Kevesen vannak akik szeretnek minket, de ők nagyon, nagyon szeretnek minket. Tehát azt mondom, hogy egy kis rajongótáborunk van, de az nagyon nagyon masszív. Azt is tudni kell, hogy ez még önmagában, nagyon kevés ahhoz, hogy egy rock klubban megállja a helyét az October zenekar. Úgyhogy nagyon, nagyon sokat kell dolgoznunk azért, hogy minket sokan megismerjenek. Én hiszek annyira önmagunkban és hiszek annyira önmagamban, hogy ha sok emberhez eljut a zenénk, akkor megfogja találni magának a közönséget. Legalább annyit, hogy minden megyeszékhelyen tudjunk tisztességes koncertet adni és mondjuk 2-3 havonta Budapesten összetudjunk rántani azt a 100-120 embert. Mert azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó zenekar, nagyon jó dalokkal, én hiszek benne zsigerileg. Mert ha nem hinnék, az azt jelentené, hogy magamban nem hiszek. De hiszek abban, hogy van létjogosultsága a mi dalainknak és, hogy ezek jó dalok. Egyszerűen el kell juttatnunk ezt a zenekart mindenkihez, hogy aztán azt mondhassák, hogy ez fos vagy fasza. Ennyi a dolgunk. Meg annyi, hogy jó dalokat írjunk. 🙂

Vé: Mire számítson tőletek a közönség?

Robi: Erre gyorsan válaszolnék is. Én nagyon takarodnék már föl a színpadra! Nagyon. Még le is fogytam és edzőteremben is voltam(nevet). 🙂 Úgyhogy biztos vagyok benne, hogy belőlem hatalmas energiák fognak kiszakadni, hiszen ilyen jellegű színpadon, nagyon régóta nem álltam. Műsort vezetni, színházban énekelni, tök jó dolog, meg próbán is baromi jó a zenekarral, de színpadon közönségnek játszani, az nekem mint egy korty víz a sivatagban, most úgy hiányzik. És mindannyian nagyon, nagyon várjuk.

Vé: És mit üzennél a közönségnek?

Robi: Legyenek ott és döntsék el, hogy jó-e ez nekik és ha jó, akkor szeretettel várjuk őket legközelebb is. :-)Én nem akarok semmit mondani a levegőbe, csak azt akarom mondani, hogy mi mindent megtettünk és megteszünk és remélem, hogy ez elegendő lesz ahhoz, hogy a közönség is megtaláljon minket, mert mi megtaláltuk saját magunkat. Nekünk most nagyon jó, hogyha a közönségnek is olyan jó lesz ez a zenekar, mint amennyire nekünk jó most az Octobert csinálni, akkor azt gondolom, hogy csodálatos esztendők várnak ránk. És én nagy tisztelettel köszönöm a sajtónak is és neked is például, hogy foglalkoztok velünk, mert aki viszi a mi hírünket, az nekünk segít és a közönségnek segít nekünk ez most elengedhetetlenül fontos és nagyon hálás vagyok, hogy csak és kizárólag csupa pozitív visszajelzés van és mindenki örül!

Vé: Remélem, hogy ez így is lesz! Köszönöm szépen, hogy a rendelkezésemre álltál erre a beszélgetésre! Sok sikert kívánok neked és a zenekarnak!

ARVE Error: The [[arve]] shortcode needs one of this attributes av1mp4, mp4, m4v, webm, ogv, url

A zenekar tagjai:
Molnár Róbert – ének
Lázár Zoltán – gitár
Simon Róbert – gitár
Diós Dávid – basszusgitár
Molnár Balázs – dob
Molnár Bianka – billentyű

Elérhetőségek:
https://www.facebook.com/octoberzenekar?fref=ts
https://www.dalok.hu/october