Under Attack címmel május 13-án jelenik meg a német teuton thrasher legenda Destruction új stúdióalbuma, a 2012-es Spiritual Genocide folytatása. Igazából az ezredfordulós újrakezdés óta rendesen pörög a banda. Schmier 2000-ben való visszatérése után már a nyolcadik lemezt hozzák ki (ezúttal már a Nuclear Blastnál) és közben három koncert dvd-re is tellett az erejükből. Nagy agyalásokra nincs is szükség egy-egy újabb germán thrash csapáshoz. A két alapító tag, Marcel „Schmier” Schirmer énekes/basszer és Michael „Mike” Sifringer gitáros folyamatosan írja a dalokat, melyek egyenes folytatásai a ’80-as években legendássá vált banda klasszikus albumainak, persze a megfelelő modern hangzással. Első találkozásom a zenekarral (ha nem is személyes) 1988-ban volt. A középiskola első osztályában Simi névre hallgató tharsh- mániákus osztálytársamtól kaptam meg az akkor frissnek számító Release From Agony kazettájukat. Akkor még a banda tagjai sem gondolták (én meg pláne), hogy már nem volt hátra sok idő a teljes elsápadásig. A katasztrofálisan sikerült Celtic Frost-al közös turné után 1989-ben Live Without Sense címmel még kijött egy koncertlemez, aztán a Destruction lelke Schmier kiszállt a játékból. Schmier Headhunter néven alapított új zenekart, a többiek pedig az ex-Poltergeist énekes André Grieder társaságában néhány próbálkozás (2 mini és 1 teljes album) után szintén beadták a kulcsot. A feloszlás oka talán a szóban forgó Release From Agony lemez lehetett? Kötve hiszem, ugyanis kismillió hallgatás után is állíthatom, ezzel a produkcióval vastag tintával beírta magát a banda a képzeletbeli Thrash Metal Enciklopédiába.
Szokásomhoz híven kezdjük egy kis történelemórával: a banda eredetileg Knight Of Demon néven alakult 1982-ben a dél-német Baden-Württemberg tartományhoz tartozó kisvárosban, Lörrachban. A Marcel “Schmier” Schirmer basszusgitáros/énekes, Mike Sifringer gitáros és Tommy Sandmann dobos alkotta zenekar 1984-ben vette fel a Destruction nevet, majd az augusztusban kiadott Bestial Invasion Of Hell demo után még az év novemberében megjelentették első anyagukat, a nyers hangzású Sentence Of Death mini-albumot. Nyersessége, durvasága és némileg maga a zene miatt a Kreator-höz hasonlították őket, de az 1985-ös Infernal Overkill debütalbum már minden hasonlítgatásnak elejét vette. Az albumon található nyolc szerzemény olyan mértékű eredetiséggel rendelkezik, amely még akkoriban is feltűnő volt, nemhogy a mai tumultusban. A Manfred Neuner felügyelete mellett rögzített 1986-os Eternal Devastation lemez még keményebb, gyorsabb nótákat tartalmazott, ezzel a két albummal pedig azonnal a német thrash metal élvonalába léptek. Az akkortájt Európában turnézó Slayer előtt négyszer is felléphettek, és meghívást kaptak a montreali WWIII metal-fesztiválra Kanadába is. 1987-ben második gitárosként csatlakozott a zenekarhoz Harry Wilkens, majd egy doboscsere után a jazz vonalról érkezett Oliver “Olli” Kaiser. A Mad Butcher EP és a következő évben megjelent Release From Agony album már az ő közreműködésükkel készült el.
A kvartetté bővült zenekar a Release From Agony lemezzel egy még technikásabb irányba fordult. A felszínes hallgató számára persze teljesen ugyanaz a műsor most is, mint mindig: kíméletlen, vérmocskos, jéghideg, old school germán thrash ez Mike jellegzetes riffelésével és Schmier hisztérikus bömbölésével. A díszt a tortán azonban maguk a dalok jelentik, melyek egytől-egyig mesterművek. Nótákat kiemelni nincs értelme, mind pusztító thrash bomba, mely a már jól megszokott Destruction eszköztár teljes egészét felvonultatja. Schmier véleményem szerint jobban vokalizál, mint a korai időkben, többféleképpen használja a hangját, így amellett, hogy egyre agresszívebb, egyre kifejezőbb is, Mike tolja, ahogy a csövön kifér, smirgliszerű, horzsoló játéka védjegy, ezer közül is felismerhető.
A Destruction anno nem véletlen vált kultikus csapattá, hiszen kiváló lemezeket pakoltak le az asztalra. Később Schmier érthetetlen eltávolítása és az 1990-es botrányos Cracked Brain album után az Artillery frontemberét, Flemming Ronsdorfot kívánták a mikrofon mögé állítani, de a kísérlet meghiúsult. Nem csoda, hogy bele is álltak a földbe. Neo-Destruction néven később három kiadvány is megjelent, de ekkorra már nem beszélhettünk az eredeti zenekar létezéséről. A lényeg azonban nem is ez, hanem az, hogy Mike és Schmier 1999-ben kibékült, majd 2000-ben az All Hell Breaks Loose lemezzel egy olyan visszatérést produkáltak, amely előtt mindenképpen csak megemelt kalappal lehetett megállni, és a lendület, az erő azóta is töretlen. Bár egy-két, inkább csak korrektnek nevezhető cucc is becsúszott az azóta eltelt egy évtizedben, összességében a Destructionről mégis elmondható, hogy erősebb, mint valaha. Így aztán nincs igaza Zoránnak azzal, hogy „ne várd a májust”, az Under Attack című új Destruction alkotás miatt én már tűkön ülve várom.
Pontszám: 8/10
Az együttes tagjai:
Schmier – ének, basszusgitár
Mike Sifringer – gitár
Harry Wilkens – gitár
Oliver Kaiser – dob
A lemezen hallható dalok listája:
01. Beyond Eternity
02. Release From Agony
03. Dissastisfied Existence
04. Sign Of Fear
05. Unconscious Ruins
06. Incriminated
07. Our Oppression
08. Survive To Die
