Mit is mondhatnék, a jót könnyű megszokni. OK, hogy harmadszor látom és hallom szinte ugyanazt, és azzal sincs a világon semmi baj, hogy a klasszikus műsor szinte semmit nem változik, akárcsak a show elemek és az előadásmód, de ezt akkor sem lehet megunni, ugyanúgy, mint a rántott sajtot tartárral, ezt is ezerszer megkajálom, azért mert kegyetlenül jó. Nem elég, hogy a Suicidal Tencies egy három évtizedes élő hardcore/crossover legenda, ráadásul még az egyik legjobb általam ismert koncertzenekar is. Mike Muir pedig egyenesen a világ legszimpatikusabb „gorillája”, egy igazi vidám és energikus hegyomlás, aki zenekarával időről időre akkora műsort produkál, hogy a sokat látott nagyérdemű is lelkesen pössenti le a saját kis féltve őrzött bokáját.
Korán kezdődött az este. Még el sem jutottam a bejáratig, már javában tolta az Action a talpalávalót. Szerencsére nem is olyan rég volt alkalmam velük közösen fellépni, így „klub színpadról” már nagyjából ismerős volt a repertoár. Az sem elhanyagolható, hogy gyakorlatilag ezerkilencszázkilencvenkibaszottnégy óta nagyon kedvelem ezt a zenekart, úgyhogy ami nekem kellett mint pl. a Sitten, Következő a sorban, Mindenki megdől és társai, azt meg is kaptam bele egyenesen az orcámba. Az ekkor még igencsak gyér nézőszámot Szasza nehezményezte ugyan, ennek ellenére egész fasza kis megszólalással, tisztességgel lenyomták a bulit, az a kis beszólogatás meg csak autentikus egy ilyen típusú koncerten. A végén „Tinára” kötelező volt a kordonhoz mászni, mert mekkora feeling már az a dal.
A Bandanast pár éve sikerült elcsípnem a Dürerben egy kisszínpados fellépésük alkalmával, ha jól emlékszem a Ringworm előtt. Akkor meggyőztek, és azt ne felejtsük el, hogy a műfaj „honosításában” tagadhatatlanul nagy szerepük volt. Anno 2010-ben erősen nehezményeztem is, hogy a West Balkános bulin nem kapták meg az elő zenekar státuszt, holott érted…Badanas…hát honnan a név?! Na? Ki más mehet itthon az S.T. elé, mint Ők, elég egyértelmű, vagy nem?
Az tök lényegtelen, hogy nekem ezúttal nem jött be a produkció. Az óldszkúl arcok töretlenül nyomultak elől, és a hangulat azért ott volt rendesen. Ütött, hatott, még annak ellenére is, hogy az énekes kolléga cseppet „fáradtnak tűnt”, de hát ugye nyilván a sok élmény, meg azért mégiscsak az élő legenda előtt tolni a HC-t, arra azért inni kell…igen, ennyit…
No de ami ezután jött kérem szépen, az már felejthetetlen, még ha nem is meglepő.
Az S.T. előtt már rendesen beindult a gyülekező, de közel sem éreztem azt a „mindjárt robban” érzést, mint „első bálozó” fejjel a West Balkánban. Ezúttal inkább ünnepi és bármilyen furán is hangzik, családias volt a hangulat, mint sem csata előtti, így remek hangulatban, széles vigyorral hallgattam a You Can’t Bring Me Down intrót, majd Mike akkora lendülettel vette birtokba a hatalmas molinóval feldíszített színpadot, hogy az szavakkal leírhatatlan, akárcsak az Őt körülvevő zenészgárda teljesítménye.
A közelmúltban elhunyt basszusgitáros zseni Tim “Rawbiz” Williams posztját betöltő (Budapesten első alkalommal játszó) Michael Morgan is tökéletes választásnak bizonyult.
Profizmus és feeling tökéletes elegyét alkotja ez a zenekar, és üvölt róluk, hogy élvezik amit a színpadon művelnek, és ami nagyon nem mindegy: A közönséget ennél aktívabban már be sem vonhatnák. A Park igazi VIP szektora ezúttal két alkalommal is a színpad volt és életem legnagyobb élményei között tatom számon azt, hogy a második mászásban jómagam is részt vettem. Így utólag nagyon sajnálom, hogy a Possessed To Skate – I Saw Your Mummy alatt még a kordon túloldaláról szemléltem az eseményeket, és a két csúcsjelenet között még némi wall of death és circle pit is elfért, ami az időközben csúszósra ázott deszkapadlón nem volt egyszerű mutatvány. Nem szeretem az ilyen elcsépelt kifejezéseket, mint „fesztivál hangulat” és társai, de itt bizony az volt, sőt, talán még több is. Vadidegen, az „átlagember” számára konkrétan ijesztő arcokkal átélni az „egy alomból származunk” élményt igenis jó dolog. Évente egyszer egy Suicidal buli kötelező lenne. Egyszerűen nem lehet megunni…
Cikk: Vérvizsla
Képek: MattH
További képek ITT!
