Ez az 1998-as alkotás messze kiemelkedik, a mára már elsikkadt romantikus filmdrámák közül. Adott egy remek alapötlet, kitűnő színészek, igényes forgatókönyv és operatőri munka. Mi kell még?
rendező: Brad Silberling
forgatókönyvíró: Wim Wenders, Peter Handke, Richard Reitinger, Dana Stevens
zeneszerző: Gabriel Yared
operatőr: John Seale
vágó: Lynzee Klingman
szereplő(k):
Nicolas Cage (Seth)
Meg Ryan (Dr. Maggie Rice)
Andre Braugher (Cassiel)
Dennis Franz (Nathaniel Messinger)
Colm Feore (Jordan)
Robin Bartlett (Anne)
Sokan tartják romantikus mesterműnek az Angyalok városa című alkotást, és bár az érzelmek komoly szerepet játszanak benne ez kétségtelen, mégis, ennél jóval többről szól ez a film. Ettől a plusztól, valamint Nicolas Cage és Meg Ryan csodálatos játékától lesz olyan ereje a filmnek, amit mai napig példaként hozhatunk fel hasonló kategóriájú filmek értékeléséhez.
Kezdjük az alaptörténettel. Dr. Rice, kitűnő orvos, a kórházban nap, mint nap emberek életéért küzd, teszi ezt olyan sikerrel, hogy egyetlen beteget sem veszített még el. Egy nap azonban, Seth az angyal egy számára szokásos feladatot kap, át kell kísérnie a túlvilágra az elhalálozott ember lelkét. Történetesen épp azét, akit Dr. Rice operál. A doktornő lelki és szakmai válságba kerül a trauma után. Innentől kezdve a film megállíthatatlanul gördül tovább, Seth, aki angyalként nem érez, a halandókkal pedig csak ritkán teremt kapcsolatot, beleszeret Maggie-be.
Kérdezhetné az olvasó, mi ebben a különleges? Az, hogy nem a szokásos nyáltól csöpögős, sablonos stílusban történik mindez, hanem csupa szimbólummal teletűzdelve jutnak el hőseink a végkifejlethez, sőt a készítők még olyan mellékszálakat is kibontanak, mint a doktornő életről és halálról való gondolatai, Seth vágyai és halványan még az angyalok világába is bepillantást nyerünk. Mindezeket még megtoldották azzal, hogy a film végén kiderül, megéri e feladni Seth angyallétét egyetlen érintésért.A történet szépsége mellett a két főhős alakítása is szenzációs. Sikerült a filmhez illő miliőt átvenniük, remekül egészítik ki egymást a karakterek, akik valóban karakterek, nem pedig futószalagról legyártott gumibábuk. Olyan érzéseket sikerült hitelesen előadniuk, mint a másikra való odafigyelés, önzetlenség, áldozatkészség. 
A „listában”, most az operatőri munka következik, amire egyetlen rossz szavunk sem lehet. Nyilvánvalóan nem versenyezhet egy jó akciófilm látványával egy ilyen témájú alkotás, mégis a képek gyönyörűek, a hangulathoz és a zenéhez illők. Ha már a zenéről van szó. Gyönyörű, ami elvárás is egy romantikus filmben, de minden igényt kielégít a film ezen oldala is.
Egyetlen szóval össze lehet foglalni a történet nagyszerűségét, a pompás színész játékot, az igényes operatőri munkát és a szép zenét: Mestermunka. A film apró részletei olyan jól kiegészítik egymást, úgy illeszkednek egymáshoz, mint a legtökéletesebb kirakójáték darabkái! Ritkán használok ilyen jelzőket, nem is szeretnék ömlengeni, de aki végignézi a 114 percet, annak szemernyi kétsége sem marad afelől, hogyan is kell egy romantikus filmdrámát az egekbe emelni.
Itt az utolsó sorokban el kell mondani, hogy az Angyalok városa legalább olyan gyönyörű befejezéssel bír, mint az 1994-es Holló című filmdráma. Ez pedig azt hiszem a legnagyobb dicséret, amit film kaphat.
UI: Kedves férfitársaim! Ha az asszonyt meg akarjátok lepni, mindenképp nézzétek meg közösen az Angyalok városát! Jó szórakozást!
